Motiváció
A szegények meghalnak,
A gazdagok nem élnek...
Örökké élhetünk,
Ha nem csinálunk őrültséget!
Száz - Centenárium
Milyen rövid és tömör,
Mögöttes értelem rég gyötör.
Leírva alig néhány betű... száz...
Belegondolva sokrétű ez a váz.
Előttem egy fenséges doboz,
Kibontva ezer meg ezer darab.
Mely együtt egy óriási képet ad!
Sok kicsi alkotóelem rejlik benne,
Egy atom csak egy helyre megy be!
Tükörbe félve nézel,
Ökölbe szorított kézzel.
Folyton az megy a fejedben,
Hagyd abba, azonnal fejezd be!
Életem egy egyszerű, zárt ajtóval kezdődik,
Megannyi kulcs más-más helyen férkőzik.
Csak egyetlenegy igaz kulcs tudja nyitni,
Első feladatom ezt a megfelelőt keresni!
A válasz láthatáron.
Kérdést várom, hátha sok van.
Van, hogy leborul rád a rémisztő sötét,
látod, ahogy sűrű árnyék borul föléd...
Közelségedre annyira vágyom,
Ott, hol az eszem nem találom.
Hol csak másodlagos az agy,
Gondolataimban csak te vagy.
Csak egy ugrás kellene.
Az élet legnagyobb ugrása,
egy ugrás velem s veled...
Kellene egy perc, egy kávé, egy kis csend.
Néhány emlék, egy papírra vetett gondolat.
Szülheti fájdalom, szenvedés, magány.
Szeretettel ajánlom büntetés helyett
Mint gyertyaláng a szélben,
úgy figyelnek rád.
Tekintélyed lássa meg:
miként szól a szád!
Pozitív pedagógia
Én elsírhattam bánatom
a tanáromnak.
Bennem meglátták a
rossz mögött a jobbat.
Az ötvenedik
Ötvenedik versemet írom éppen,
Pár sort írok köszönetképpen!
Hű maradtam végig terveimhez,
Erőt, kitartást adtatok verseimhez!
A szeretet asztalánál helyet nem kapok,
Csábításként asztal alól egy-egy csontot ellopok.
Csontvéget majszolva jutok egy kis reményhez,
Közelebb kerülök egy régen várt személyhez.
Üres hassal nem ugrassz.
Maximum csak punnyadsz.
Elmeállapotod is jócskán megzuhan.
Sorsod elől nem futhatsz.