Múlt
Az elvesztett hírnév és az elvesztett barátok
A történet úgy kezdődött:
én voltam a központban.
Mindenki engem tisztelt,
a kiskirály sem élt jobban.
Avagy a szenzitivitás alaptünetei
Változik a világ, változik is minden.
Változnak a körülmények és az élet.
Régen minden jobb volt, jobb volt az életem.
Mostanra már megtört, nincs a régi énem.
Változik a világ, változik is minden,
változnak a körülmények és az élet.
Régen minden jobb volt, jobb volt az életem,
mostanra már megtört, nincs a régi énem.
Egy szeptemberi délután margójára Dublinban
Dublinban ért az ősz,
Valahol az Abbey Street árnyékában.
Szeptember végi smaragdzöld emberek mindenhol,
S a remény az utcákon esővízbe vegyült.
Mikor a felhő kettévágta a napot,
Szívem is az elmúlás lángjára kapott...
Csak hallgatom, ahogy kattog az óra,
mást nem hallok: se halálhörgést, se neszt.
Tudnod kell, szomorú vagyok azóta,
hogy feletted ott áll büszkén a kereszt.
A szürke köz már nyomorát húzta,
És szenny áztatta nagy eszmék szavát,
Úri gőg kötött népeket gúzsba,
"sub rosa" hamisít demokráciát.
Széttört óriás
Szobor darabjai, mint
Sziklák, komoran
Néznek ránk, bennük van-e
Csak cseppnyi állandóság.
Románcot, tiszteletet akartok,
Megértést, megbecsülést, törődést?
Mily csodás lenne a mai világ,
Ha minden ember, mint rég, úgy élne.
Sok év után még itt vagyok,
most pedig mégis csak sírok.
A múltam elég gyötrelmes,
a jövőm látszik, fénymentes.
Mintha ezer év telt volna el,
Mióta elhagytál,
Te lettél az én nyílt sebem,
Nincs új élmény, mivel befedhetem
Életünk ideje az égi homokórán gyorsan lepereg,
Nem tudhatjuk, lesz-e még időnk változni és változtatni!
Milyen nyomokat hagyunk magunk után?
Létezel
Ó, ha tudnám, hogy
él-e,
ó, ha valaki beszélne
végre!