Múlt
És Isten már megada` a siker,
És lény már éli, öröm.
Búja hamar csendes
S váltja életöröm.
Magányos vonat visz tova,
Útja sem volt jó soha,
Célja is csak mostoha,
Így marad meg egymaga.
A meszelt falakon
megkopott a festék.
Nagyanyám már alig...
És alig az emlék.
Leoltottuk már a villanyt,
de még nyitva a garázs,
látom, hogy a kazánunkban
piroslik még a parázs.
Menetelés, nem több ez éjszaka,
Időnként feldereng az éj szava,
Ki szemmel lát, az vakon megy,
Útja lesz ím, kopár hegy.
gallyal tapogatott kerítésről
az arról lemálló festék színe,
az ünnephez illő terítésről
az elsózott olajleves íze.
eltakar a kudarc,
mit belém neveltél.
emlékszem a redőkre,
mikben engem szerettél
úgy, ahogy csak te tehetted,
úgy, hogy sose feledjelek.
Fekete gőzös jár végtelen,
Állomást keres szüntelen,
Hol egy élet vétetik,
Mindig időben érkezik.
Égen régen veres tenger,
Emlékezni máig sem mer,
Hirtelen jött látomás...
Mosoly ül ki az arcomra,
mikor megidézem a gyerekkoromat.
Mikor az életen még nem gondolkodtunk,
mert még csak gyerekek voltunk.
Év végére várunk, új esztendő közeleg,
Jöjj velünk, Kedves, gyere és ünnepelj!
Mondd, ha megtetszik egy rózsaszál,
Letörve hervad el, holt és vázában áll?
Szeretet szeretetéről - kérdésemre - felelj.
Távolodunk, mint két égitest.
Oly régóta hanyatlunk.
Eljött az utolsó mondatunk,
Mit a tollam egy vonallal kifest.
Ingatag talaj
Minden vagyok a semmi ölén,
Valóságnak homályos köbén.
Rezeg a léc, mert rajta állok,
Megfontolva, remegve járok.
Minden lépésben benne a kudarc,
Mégsem állhatok, az élet egy harc!
Ketyeg az óra
Évek óta,
El-elhallgat hébe-hóba,
De sosem tér nyugovóra.