Múlt
Szempár figyel némán,
Elmélázik éppen.
Lelkemben keres, tépáz,
Nyugodni nem képes.
Kérdéseim maradtak magamnak:
A kérdés, a sejtelem megmaradt.
Hogy részed legyen a földi Édenben,
Hát láss meg szépet s jót mindenben.
Csillagok ünnepe
Múlt otthonában
Körbeölel a csend,
Mécsesek fényétől
Ma ragyog a szeretetkert...
Visszhangzik egy szó most bennem,
az élet csak egy állomás,
föld-ég között zarándok lett
szerettünk, és semmi más.
Mert hulló könnyeid, mi miattam
e megfáradt, vén tölgyet öntözik.
Majd vigaszként, lásd, tavasszal neked
hálából sok friss virág rügyezik.
Idegen emberek tűzték nyársra sorsom.
Ide-odahúzták, hogy még jobban fájjon.
Elengedlek, Múltam...
- De mi van, ha mégis visszatérsz?
Mert visszatérsz!
Megtapasztaltattad velem a jót és rosszat,
- De neked ez úgysem elég!
Már
Múlt vagy.
Álmomban
Még be-betérsz.
Feledni vétek.
"Fájdalmas" búcsú a 2018-tól
Sok minden volt nagyon rossz ebben a nagyon rossz évben.
Sok emlék felidézése fájdalmat okoz nékem.
Régi, szép emlékek felidézése
Volt olyan, ki ellenségem,
Az ok az én bő beszédem...
Titokzatos jövő
Múltam van már, nem is olyan rövid...
Lerágott csont már teljesen, tövig...
Ami volt, elmúlt, változtatni nem lehet,
Nem is akarok, ez ügyben ennyit tehetek.
Ha el akarsz szökni a világtól,
Emlékeidbe merülve vándorolj.
Gondolj vissza a szép dolgokra,
Mi mosolyt csal az arcodra.
Ketyeg az óra, gyorsan múlnak a percek,
A szürke hétköznapok oly gyorsan telnek.
Agyamban poros emlékek peregnek,
Őrzöm még a jelent, de a múlton merengek.
Egyedül egy sötét ösvényen
Mindenki járja a saját útját
Ki kinek zseblámpa kezében
Felfedi a jövőt jelent s múltját