Munka
Közhírré tétetik, hogy mától
tilos a munka minden olyan
embernek, aki művészien tudja
kifejezni magát, mert az ihlet
az alapból nem adott.
8 óra pihenés, 8 óra szórakozás...
Biz` nyolc az óra,
Többfelé szétszórva,
És nemcsak virradóra!
Motorfűrészemmel megtöröm a csendet,
csendes kiserdőmben ezzel teszek rendet.
Falevelek hullnak a dércsípte fákról,
madarak röppennek a fűrész zajától.
Átmeneti vihar
Ki tudja, lehet, hogy paranoia,
De úgy érzem, kígyó bújt meg a Paradicsomban.
Nem lesz több rapszódia,
Ha itt marad ama.
A kereskedelmi karácsony,
Ami túltesz néhány határon...
Egyre nagyobb a forgalom,
De hogy szükséges-e? Nem tudom...
Élet
Vágtat az idő az
embereken végig, s te...
Vége van a heverőm kényelmének,
minden éjszakai tevékenységnek.
Csörög ugyanis reggel az óra,
mert megint vár engem a munka.
Sosem voltam átlagos nő,
piperét és körmöt féltő,
a kezeim munkáskezek,
kapálok és kint ültetek.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Jártamban-keltemben
szépsége elvarázsolta lelkemet.
Lágyan ringó búzamező,
új kalászát hozó, érlelő, hol
képzeletemben máris megjelentette a jövőt.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Tipeg-topog télanyó,
kezét fogja télapó.
Fenn lánykájuk, a futkosó,
hópelyhecske, a táncoló.
Sas
Egy sas rebbent fel
kiszáradt fa ágáról,
levette szemét a
learatott kukoricatábláról.
Emlékek
Néha még eszembe jutnak
gyermekkorom nyaralásai,
friss, hideg vize a kútnak,
a falusi élet illatos varázsai
Délfordulón izzik a pályaudvar.
Szerelvény húz át. Számadásom van
még, hazatalálni fiaskóimmal.
Az új szandálom talpa leválóban.
Nőnapra
Kedves Múzsám, csitt, most kérlek, ne beszélj,
szavam ne felejtsem, ne szólj, és ne mesélj,
egy eljövendő ünnepen forog, dúl az elmém.
Hétköznapok telnek, sorakoznak a napok, évek,
naptárunkban gyűrött lapok rakásra gyűlnek.