Művészet
Légy áldott, angyali Poétám!
Köszönöm, hogy időt szánsz reám.
SZŐKE
Mint a nyári napsugár,
mi a víz színén csillog,
vidámságot hoz magával,
mindent bearanyoz.
Egykori szerelmem
barátnői közül
az egyik szép leány
az álmomba került.
Ezernyi könnycsepp
mosta arcomat.
Szívemet mardossa
valami, ami már
nem a szerelem.
Ha csillag volnék,
lelkekbe ragyogást hoznék,
legnagyobb sötétségben tűnnék fel,
mint fénylő remény, mely átölel.
Festett. Ósdi, nagy palettáján
Keverte meg a világot,
A sárgát, a kéket,
Másképp értette és látta a szépet,
Ne felejtsétek el őt!
Mikor minden oly szép
Összeér föld és ég
Táncot jár falon a minta
Akkor menj és kürtöld ki...
Elbóbiskol a Nap-szemű Isten ott fent,
csupa pozsgaparázs a lombok arca,
a sok világi zaj tőlem elreppen,
most nem bánt a hétköznapok harca.
Azt kérdezed, ki a költő?
Ő is csak egy ember.
És mit tud?
Tud verset írni és...
Hervadt virágokat festő nő
Mondaná a tuttit de nem tudja
Torkán akadt a hangja
Fülében a régi dallam tralalla lallala
Rég volt friss virág a zongorán
Ecsetét csak húzza húzza...
Nyár van. Nézd, ott fent feslenek a felhők!
Sötétedik az ég, jelzi, hogy felnőtt.
Bujkál a Nap, jön már a `lemente,
nekem mégis jó elveszve öledben...
Koldus útakon nem repít már hozzád a lélek,
én mégis neked, csak neked mesélek...
Lassú volt az elfelejtett
Fájdalmak tükörképe az égen
Visszavetülnek tetteink
A fekete-fehér égen
Megíratlan versekben színezem tavaszom -
szavak, rímek között kövek csendjét hallgatom.
Csokrom néma szóvirágból, pipaccsal teli,
vörös árnyát esténként a holdfény emeli.
...
Áldott fénnyel
ragyog a magasztos
Isteni szikra, ki szívünknek
oly csodás költészetvágyát fa-...