Művészet
Villon születésnapján /1431. vagy 1432. IV. 8./
E jeles napon lelkem
"szegény" Villonra nézett,
s fülembe csengett menten
néhány keserű versidézet.
Csak várom válaszod,
Magam teszem beteggé,
Gyász, kedvem, mint ki sírt,
Látogat, s reméli,
Könnye feléleszti a holtakat.
Megszületsz, sorskönyved nem adják kezedbe.
Lapok mit rejtenek, később sem ismered.
Tán meg sem értenéd. A rózsa tövisét
Szorítni mered még. Jövőt látsz és remélsz.
Ma égbe száll a tűzmadár,
az éj sötét, de védtelen,
s ha sziklafalra nő az árny,
mögötte hív a végtelen.
Ha a költő lelke sír,
Papírt keres, verset ír.
Nem karcol a tolla most.
Nem zúdít Rád bánatot.
Salzburg városában
Mozart muzsikája
Szebben szól, mint máshol.
Máshol a világon.
Figyelj, égi vándor, Földünk egy nagy színház.
Darabokat írja fent egy égi firkász.
Játszanak premiert minden szegletében,
sok helyen vasfüggönyt engedik le éppen.
Diribdarab kristályszemek,
mint kelyhek tüzes vizéből,
forr-pattant sejlő-sejtelmek
a lapra fércelt, érces ízéből
szőtt fantázia festett képe,
széttáruló, selymes szárnya,
elszunnyad az, papíron éke,
mi képzetem vélt, vad világa.
Kóborolnak szótlan, lelket-csitítón
angyalfelhők a végtelen kékségben,
csend ölel ezernyi múló szépséget,
bársony érintésük szívet gyógyító.
Lelkemben lánc csörög
finoman, pergetőn.
Fussatok, bolondok, ki merre lát,
messzi Bércek felett, hol a madár sem jár!
Ómagyar nyelven írt Mária-siralom,
elsőként született magyar irodalom.
Latinul íródtak sokáig a versek,
Janus Pannonius országunkról zengett.
Est hull a tájra,
Ég és Föld egybeolvad.
Gyógyír e látvány.
*
Felettem az ég,
Alattam a meredély.
Szállni szeretnék...
*
Kócot túrt fürtömbe - megteremtett Isten,
lehelt belém eszmét, mindent, miben hittem...
...fésülöm a borzas tegnapot hajamból,
mindent, mit adhattam, nyújtottam magamból