Művészet
Voltál-e már egészen
apró vagy óriás leshi,
ki az embert nem szenvedheti,
inkább csak magasból lesi,
de meg nem fejtheti,
tűz, smaragd, csomó népe,
erdei álom fénye,
ma vajon megbízható-e...
Felvonó a csillagokba
Délibábos estéken visszaemlékszem,
mit láttam az égen réges-régen,
hogy három madár volt vagy lepke,
nem lényeg, mit számít az egy eretnek
versben, ha a csuhások megbélyegeznek,
erőm nem hagy el, él bennem ma is a remény,
Pater Noster!
Mi a művészet?
Dal, ének, költészet,
rajzolt vagy festett képek,
vasba-kőbe zárt igazság
a szavak s formák nyomán.
Te vagy az egyetlen, kivel kész lettem volna mélyre merülni.
Maszkokat letépve a világ végéig kézen fogva rohanni.
Minden nap megvárattalak, majd szívem mélyéről akartalak.
Akaratom ellenére fölöslegesen körbe-körbe futtattalak.
Szennyezed a költészetet,
azt hiszed, az írás giccs.
Patetikus semmit mondasz
és dicsekve mocskolhatsz.
Ekkortájt a sírkertekben járva
csodát láthat az, ki jól figyel.
Egy vén szellem sírok felett szállva
az élőkre jeladót szerel.
Ki nem látja meg a szépet,
az meg sem érdemel téged!
Ne a külsőt vizslasd,
a belső hangot kutasd!
Ismét egyedül ér engem az alkony,
a múzsa szól hozzám kedves hangon.
A tollam készen, csak parancsra vár,
az idő most nem számít, az óra áll.
Költőnek lenni
A költőnek dolga, hogy
mozogjon a tolla!
Fények ölelkeznek, a perc tünékeny,
elhalkul a terem varázsütésre,
csillogó szemekben igézet látszik,
bársonyos ének a szívekkel játszik.
Szőke kalásszá
Nemesül a táj -
Recés barázdát
Gurít a szántó
Látni akartam, tudni akartam,
Fontossá válni a zenekarban.
Hangszerem játszott, s lelkembe véste,
Elérünk együtt a végtelenségbe.
Kopott polcon mosolyt lopó poros fotó,
Rongyos posztón ódon borfolt, szomorkodó...
Bolyhos poncsón borzos lompos, csonttól boldog,
Torz komódon fonott korsó, bortól fortyog.
József Attilának... szeretettel
1.
Mert adni akartál, adsz hát tanácsot.
Kiszolgált lelkedbe marva, íratlan
csendben, apának nevezted, ki halkan
messzire indul, itt hagyva családod.