Művészet
Ki nem látja meg a szépet,
az meg sem érdemel téged!
Ne a külsőt vizslasd,
a belső hangot kutasd!
Ismét egyedül ér engem az alkony,
a múzsa szól hozzám kedves hangon.
A tollam készen, csak parancsra vár,
az idő most nem számít, az óra áll.
Költőnek lenni
A költőnek dolga, hogy
mozogjon a tolla!
Fények ölelkeznek, a perc tünékeny,
elhalkul a terem varázsütésre,
csillogó szemekben igézet látszik,
bársonyos ének a szívekkel játszik.
Szőke kalásszá
Nemesül a táj -
Recés barázdát
Gurít a szántó
Látni akartam, tudni akartam,
Fontossá válni a zenekarban.
Hangszerem játszott, s lelkembe véste,
Elérünk együtt a végtelenségbe.
Kopott polcon mosolyt lopó poros fotó,
Rongyos posztón ódon borfolt, szomorkodó...
Bolyhos poncsón borzos lompos, csonttól boldog,
Torz komódon fonott korsó, bortól fortyog.
József Attilának... szeretettel
1.
Mert adni akartál, adsz hát tanácsot.
Kiszolgált lelkedbe marva, íratlan
csendben, apának nevezted, ki halkan
messzire indul, itt hagyva családod.
Ma egy olyan világ vesz körül,
ahol gyanús, kinek lelke szép.
Ki tehetséges, az titkolja,
s gáncsoskodók elől félrelép.
Menj Isten
Olyan helyre
Hol a termek
Telve vannak
Emberekkel
Bársonyszékekben
Fiatalok öregek
Szájtátva figyelnek...
Kavargok és még reszketek, bűzölgő lehelet.
Undorít már létezésem, mitől lettem én ilyen?
Mindennap magam leiszom, bár ezt be sose vallom.
Életem már csak gyötrelem, fáj szívem hirtelen.
Puha zümmögés
Tarka kelyheken,
Bodros napsütés
Cirmos kerteken.
Láttam egy rajzot,
Olyan, mintha mi lennénk ott.
A kép tompa színekbe burkolózott,
Mint aki mindenről tudott.