Művészet
Csendes az ősz.
Bronzszínt érlel.
Vén gally játszik
Nyirkos fénnyel.
Figyelőm adtam félezer
ember számára,
félezer költőtársam
álmára.
A vers, akár az álom.
Gondolatszikra, mi
tenmagad vagy, úgy,
mint maga az álmodó.
"Nem úgy fakad a vers,
ahogy Ti gondoljátok,"
Csak úgy, ahogy a virág,
amint azt gondozzátok.
Útmutató
Lásd,
Könnyű
A p e v á t
Írni: öt sor,
Tizenöt szótag.
Gyenge fuvallat dallamot komponál,
Halk barkarola kering a híd alatt,
Imbolygó fény csorog le a gondolán,
Ívelt hattyúnyakán ében éj matat.
Versbe gyűjtöm a világot,
szóképekbe, rímekbe,
elültetem a szívemet
az idegen szívekbe.
"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Lelkem akkor is énekelne,
ha dalról sosem hallana.
Csiribiri, csiribiri
hűvösben -
megmártózunk
bűvödben.
Meddig s miben hiszel, bolond?
Az életünk cirkuszporond:
áll a világ szemesnek és
tiéd a gúny, a kétkedés.
Ha az ördög cimborájának tartanak,
ne bánkódj; hiszen amikor az emberek
egy varázslatot ésszel meg nem értenek,
olyankor hetet-havat összehordanak
Mintha ember építette volna,
hogy megállítsa a vad vágtatást,
zúgó víz csapódik torlaszokra,
mohás kövek közt ködös pára száll.