Művészet
Útmutató
Lásd,
Könnyű
A p e v á t
Írni: öt sor,
Tizenöt szótag.
Gyenge fuvallat dallamot komponál,
Halk barkarola kering a híd alatt,
Imbolygó fény csorog le a gondolán,
Ívelt hattyúnyakán ében éj matat.
Versbe gyűjtöm a világot,
szóképekbe, rímekbe,
elültetem a szívemet
az idegen szívekbe.
"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Lelkem akkor is énekelne,
ha dalról sosem hallana.
Csiribiri, csiribiri
hűvösben -
megmártózunk
bűvödben.
Meddig s miben hiszel, bolond?
Az életünk cirkuszporond:
áll a világ szemesnek és
tiéd a gúny, a kétkedés.
Ha az ördög cimborájának tartanak,
ne bánkódj; hiszen amikor az emberek
egy varázslatot ésszel meg nem értenek,
olyankor hetet-havat összehordanak
Mintha ember építette volna,
hogy megállítsa a vad vágtatást,
zúgó víz csapódik torlaszokra,
mohás kövek közt ködös pára száll.
Ma égbe száll a tűzmadár,
az éj sötét, de védtelen,
s ha sziklafalra nő az árny,
mögötte hív a végtelen.
Kócot túrt fürtömbe - megteremtett Isten,
lehelt belém eszmét, mindent, miben hittem...
...fésülöm a borzas tegnapot hajamból,
mindent, mit adhattam, nyújtottam magamból
Megíratlan versekben színezem tavaszom -
szavak, rímek között kövek csendjét hallgatom.
Csokrom néma szóvirágból, pipaccsal teli,
vörös árnyát esténként a holdfény emeli.
Tüll-finom, lágy estre, éj-fűszerre vágytam,
dér-csókolta hajam simítja a vállam,
hamvas bőröm emlék - szívem kérge reccsent,
ifjúság madara lelkemből elreppent