Művészet
Ómagyar nyelven írt Mária-siralom,
elsőként született magyar irodalom.
Latinul íródtak sokáig a versek,
Janus Pannonius országunkról zengett.
Est hull a tájra,
Ég és Föld egybeolvad.
Gyógyír e látvány.
*
Felettem az ég,
Alattam a meredély.
Szállni szeretnék...
*
Kócot túrt fürtömbe - megteremtett Isten,
lehelt belém eszmét, mindent, miben hittem...
...fésülöm a borzas tegnapot hajamból,
mindent, mit adhattam, nyújtottam magamból
A groteszk gipszfej
Körbeüljük bakokkal,
S nem beszélünk azokkal,
Kik elmélyedve csodálják
S szép szavakkal dobálják.
Hangterem és társa,
a zongora.
Letakart fedő alatt
fogsora.
Ablakon kinézve az éledő fényeket várom,
a korai hajnalokat gyakran megcsodálom,
friss arcát mutatja eltűnő éjszaka álma,
nyugalmat talál, ki a várost így is látja.
Légy áldott, angyali Poétám!
Köszönöm, hogy időt szánsz reám.
SZŐKE
Mint a nyári napsugár,
mi a víz színén csillog,
vidámságot hoz magával,
mindent bearanyoz.
Egykori szerelmem
barátnői közül
az egyik szép leány
az álmomba került.
Ezernyi könnycsepp
mosta arcomat.
Szívemet mardossa
valami, ami már
nem a szerelem.
Ha csillag volnék,
lelkekbe ragyogást hoznék,
legnagyobb sötétségben tűnnék fel,
mint fénylő remény, mely átölel.
Festett. Ósdi, nagy palettáján
Keverte meg a világot,
A sárgát, a kéket,
Másképp értette és látta a szépet,
Ne felejtsétek el őt!
Mikor minden oly szép
Összeér föld és ég
Táncot jár falon a minta
Akkor menj és kürtöld ki...
Elbóbiskol a Nap-szemű Isten ott fent,
csupa pozsgaparázs a lombok arca,
a sok világi zaj tőlem elreppen,
most nem bánt a hétköznapok harca.