Művészet
Koldus útakon nem repít már hozzád a lélek,
én mégis neked, csak neked mesélek...
Lassú volt az elfelejtett
Fájdalmak tükörképe az égen
Visszavetülnek tetteink
A fekete-fehér égen
Megíratlan versekben színezem tavaszom -
szavak, rímek között kövek csendjét hallgatom.
Csokrom néma szóvirágból, pipaccsal teli,
vörös árnyát esténként a holdfény emeli.
...
Áldott fénnyel
ragyog a magasztos
Isteni szikra, ki szívünknek
oly csodás költészetvágyát fa-...
Tudsz-e felhőtlenül örülni
csak úgy magáért az örömért?
Tudsz-e önfeledten kacagni,
mint a játszadozó kisgyermek?
Filozofikusan a mozgóról és a mozdulatlanról...
(10 szavas)
Ha minden benne van a mozdulatban,
Akkor gondolhatjuk, nem mozdulatlan?
Mikor már csak a színpad recseg magányosan,
Lám, az utolsó balerina is eltipeg...
Tüll-finom, lágy estre, éj-fűszerre vágytam,
dér-csókolta hajam simítja a vállam,
hamvas bőröm emlék - szívem kérge reccsent,
ifjúság madara lelkemből elreppent
Ködfolt, homály, sötét itt minden.
Orrodig nem látsz, füled rebben
a hangra, de a szó idegen.
Neked én vagyok a vágy,
Nekem te vagy a világ!
Neked én vagyok a csók,
Nekem te vagy a nap s a hold!
Dombon innen, az erdőn túl van
egy ódon ház, lehet, oda sem találsz.
Sűrű erdő vad ligete hálózza be útjait,
csipkebokor, vadrózsa tépi ruháid,
ha megközelíted falait.
Tereken a csend,
A lámpa fénysugara,
Néma alak a padon.
Lehet, már ott sincs!
Csak egy csillag volt...
Egy a több ezer közül!
Valaki számára egyetlen
fény túl az égen... Néha figyelték őt.
Kalapál a szívem,
Nemrég én sem tudtam, igen!
Újba fordult hitem,
Nem hazugság a rímem.