Művészet
roppan a szikla, pattog a szikra
cseng-bong a csarnok és reng a talaj
ha kósza szikra száll szakállunkra
egy kupa habzó ser eloltja majd
koncert ó,
ó koncert koncert,
concerto.
Művész vagyok,
írok, rajzolok, átjár a zene.
S nem harcolok,
csak alkot lelkem keze.
Hatalmas, aki nekem megbocsát
Legyőzhetetlen, aki értem szól
Ő, az én csodám és gyönyörűségem
Kacérpiros pipacstenger
fekete lány tépi tépi
ölében a tüzes virág
kókadtan is életvidám
mint a halál, véres halál
Ki már látott résnyi ajtónyílásban
szikrázni ünnepi fényeket:
látta a csodát.
Színpadnyi lét világot ér
benned bennem, nevetve sír.
Az élet vírusával fertőzve,
Nincstelen gondolatok mérgeznek.
Zilált szárnyú őrangyalom legyőzve,
Töviskoszorútól vérezve.
Gépre raktak vegetatív agyamból modern
sirámok elektronikus jelei, festenek üzeneteket
egy beteges humorral megáldott kiégett valami
vagy olcsó közhelykel dobálózó koszos valaki
Túlér az éj önnön határain,
a meglelt szó megfejthetetlenül...
Holt költők társasága
(koldusok bankettje2)
helló!
kár hogy eljöttél ide... a bankettre
erre az igazán nagy szertartásra
ahol ünnepel a holt költők társasága
Ha az ördög cimborájának tartanak,
ne bánkódj; hiszen amikor az emberek
egy varázslatot ésszel meg nem értenek,
olyankor hetet-havat összehordanak
Meddig s miben hiszel, bolond?
Az életünk cirkuszporond:
áll a világ szemesnek és
tiéd a gúny, a kétkedés.
Csiribiri, csiribiri
hűvösben -
megmártózunk
bűvödben.