Művészet
Amikor a költő végleg leteszi a tollat
Amikor a költő végleg leteszi a tollat,
többé már nem hoz új rímeket a holnap.
Csend öleli körbe megfáradt lelkét,
s a föld magába fogadja meggyötört testét.
...
Áldott fénnyel
ragyog a magasztos
Isteni szikra, ki szívünknek
oly csodás költészetvágyát fa-...
Mondd meg hát, mit is építettél,
Ha nem maradt belőle sem kő, sem tégla.
Hasztalan leírt szavaidnak
Volt-e némi: maradandó hozadéka?
Ma egy olyan világ vesz körül,
ahol gyanús, kinek lelke szép.
Ki tehetséges, az titkolja,
s gáncsoskodók elől félrelép.
Nagy László (1925-1978) emlékére
Mondjátok, ki viszi át majd az embert a túlpartra
a félelmek és növekvő gyűlölet tengerén?
És hitünk hajójának kormányát erősen tartva,
lesz-e majd, kinek fontosabb a társ, mint az önző Én.
Kóborolnak szótlan, lelket-csitítón
angyalfelhők a végtelen kékségben,
csend ölel ezernyi múló szépséget,
bársony érintésük szívet gyógyító.
József Attilának... szeretettel
1.
Mert adni akartál, adsz hát tanácsot.
Kiszolgált lelkedbe marva, íratlan
csendben, apának nevezted, ki halkan
messzire indul, itt hagyva családod.
Bródy János tiszteletére
Csend járja be e valaha szent földet,
sunyítón néma kushadás és átok,
Ti szabadítottátok ránk e szörnyet:
gazul gyűlölködő hamis-királyok!
Kányádi Sándor előtt tisztelegve
ki jár a kövek tengerén
és takarja el a napot
ki az ki semmitől sem fél
mert árnyéka kővé fagyott
Ablakon kinézve az éledő fényeket várom,
a korai hajnalokat gyakran megcsodálom,
friss arcát mutatja eltűnő éjszaka álma,
nyugalmat talál, ki a várost így is látja.
Hazám, az ám!
Rongyos gatyám,
mely megkopva is
véd fagytól, széltől,
bőrömhöz nőtt,
körbeölel:
így óv féltőn.
áprilisi dadaista álmok
Csendesen alszik a táj szendereg a csősz
egyedül csüngök egy reccsenő faágon
ha végtelen hegynek mész hát légy erős
mindenáron
mert te alattam leszel ha ott hörgök fenn...
Mint irgalmatlan éji békadal a sás közt,
én is nyirkos-pocsék időben születtem,
egy célt tévesztett pocsék világba.
Még hidak csonkjai lógtak a Dunába,
de már az atomkor hangjai zsongtak fülembe,
a zöldre festett konyhai hokedlire állva.
- Máig nyekereg bennem enyvtelen siráma. -
Puha zümmögés
Tarka kelyheken,
Bodros napsütés
Cirmos kerteken.
Figyelj, égi vándor, Földünk egy nagy színház.
Darabokat írja fent egy égi firkász.
Játszanak premiert minden szegletében,
sok helyen vasfüggönyt engedik le éppen.