Nagymama
Mama
Szeretnék galamb lenni, magasan szállni,
Rád odafentről vigyázni,
Megcsókolnám a ráncos homlokodat.
Isten áldja meg mind a két karodat!
Hatalmas üveghegyen túl,
Hol a morcos vakond túr,
Épült az állatiskola,
Sok kis állat jár ám oda,
Piros rácsos kapu mögött,
Elbújva a fűzfák között
Művelődik nyuszi, róka,
Meg számos madárfióka...
Bogi Mimi
Nono Kincső
Hajnalka és
Szofi
Szívemnek virágszálai
Ölelnek szeretnek...
Telnek, múlnak... évek.
Lassan múl` az élet.
Öregszik a család,
én is öregedek.
Nőnap van
A nő, testvér, feleség és netán a nagymama...
A nőnapnak, az ünneplésének most van a napja.
Gyermeknapon állatkertbe megyünk,
egész úton ragyogó a kedvünk.
Vajon milyen új élményt találunk?
Lehet, hogy új kis oroszlánt látunk.
Emlékszem. Nem felejtem soha, hogy neked
bátran elmondhattam, ha öröm ért, és sikerem
a tiéd is volt, észrevetted, ha fiatalságom nyúzott,
bántott, vagy nem értettem magam sem, olykor
csak ültünk a kisszéken a konyhában, és te sosem
otthonkában, hanem mindig szépen - nyáron
könnyű ruhácska, télen mellény és melegítő.
Jöttél és átöleltél,
ősz hajadban a dér
mondott meséket
otthonról, vigaszról...
Te voltál a példaképem,
És mint tudod, épp ekképpen
Nem vártam, hogy eltaszítasz,
Szeretettel nem vakítasz.
...mikor őt kiabálom,
olyan fürge, mint az álom.
Itt terem, meg ott terem,
mosolyog is szüntelen...
Hideg volt, és mégis meleg,
még a jég is felmelegedett,
mert az a szív úgy zakatolt,
féltett, egyben vágyakozott.
Megfakult emlékek,
Sárga szélű képek
Még annyira élénken élnek,
Hogy is tudnálak feledni téged?