Nagymama
Dédivel kezdem, mert ő
a hős,
nagyival folytatom, mert ő
a kimenős,
anyát írom utoljára, mert
van cukorkája...
Őrzök én egy régi,
megsárgult fényképet,
nagymamámat látom
a szövőszék mellett.
Emlékszem arcára, szelíd mosolyára,
dolgos két kezére, ölelő karjára.
Kemencében sütött ropogós kenyeret,
zsétárba fejte a jó meleg tejet.
most már csak egy régi
fényképről nézel vissza rám
s néha elhiszem hogy
te is látsz engem talán
hiú ábránd hogy a jövőben
újra láthatom az arcod
de nem tudom elfeledni
szelíden hívogató hangod...
Néztelek vers 2.
Néztelek. Gyűlölet nélkül, pillantásaim közé
bedobbant a szívem. Nem féltem,
aludtál, mint gyermek, ki álmodja, játszótér az élet.
Szeráfi tekintete
Cifra madár.
Lélektükre éjfekete,
Sajgó sugár.
Megszületett Vince,
párom unokája,
csodálkozó szemmel
nézett a világra.
A világ legszebb virága,
A lelkünk igaz imája,
Szívünk tágas otthona,
Te vagy mindez, nagymama!
Anyák napja hajnalára
virágcsokrot kötöttem,
felöltöztem szép ruhámba,
ezzel is köszönve.
Szeme mint a csillag, ragyog,
ha ránézek, boldog vagyok,
keze mintha bársony volna,
mikor arcom simogatja.
Hallgasd onnan túlról anyáknak napján,
régen eltávozott, kedves Nagymamám!
Virággal kezedben indulj nagymamádhoz,
ő is sok időt és dolgot reád áldoz,
vigyáz rád oly sokszor féltőn, ha beteg vagy,
mosolya ragyogó, veled el sosem fagy!
Van egy nő az életemben,
Kit mindig is szerettem,
Bárhova is visz az utam,
Én soha el nem felejtem.