Nagymama
Emlékszem. Nem felejtem soha, hogy neked
bátran elmondhattam, ha öröm ért, és sikerem
a tiéd is volt, észrevetted, ha fiatalságom nyúzott,
bántott, vagy nem értettem magam sem, olykor
csak ültünk a kisszéken a konyhában, és te sosem
otthonkában, hanem mindig szépen - nyáron
könnyű ruhácska, télen mellény és melegítő.
Jöttél és átöleltél,
ősz hajadban a dér
mondott meséket
otthonról, vigaszról...
Te voltál a példaképem,
És mint tudod, épp ekképpen
Nem vártam, hogy eltaszítasz,
Szeretettel nem vakítasz.
...mikor őt kiabálom,
olyan fürge, mint az álom.
Itt terem, meg ott terem,
mosolyog is szüntelen...
Hideg volt, és mégis meleg,
még a jég is felmelegedett,
mert az a szív úgy zakatolt,
féltett, egyben vágyakozott.
Megfakult emlékek,
Sárga szélű képek
Még annyira élénken élnek,
Hogy is tudnálak feledni téged?
Hideg libabőr alszik a takaró alatt,
Még nem volt ideje felmelegedni.
Az utca fénye a plafonon szaladt,
A sötétséggel akart összekeveredni.
nagymamámról
A kezét szerettem,
azt a simogató két kezét...
Azt a segítő két kezet,
ami eltolta előlem
a napot takaró felleget.
Élet fonalából
szőtték szorgos kezek,
benne álom és vágy,
feszítő gond-hegyek.
Mama, mondd, fog-e fájni, hogyha most elesem?
Sebes lesz-e a térdem, és könnyes a szemem?
Fogd a kezem, légy jó, szeress,
Nem engedem én, hogy eless.
Szülinapodon köszöntelek téged,
legyen még sok ilyen szép éved.
Te vagy a világ legjobb mamája,
kinek több a szülinapi gyertyája.
Nagymamámnak
Ismerős az illat, de nem tudja, honnan jön...