Nagymama
Megszületett Vince,
párom unokája,
csodálkozó szemmel
nézett a világra.
A világ legszebb virága,
A lelkünk igaz imája,
Szívünk tágas otthona,
Te vagy mindez, nagymama!
Anyák napja hajnalára
virágcsokrot kötöttem,
felöltöztem szép ruhámba,
ezzel is köszönve.
Szeme mint a csillag, ragyog,
ha ránézek, boldog vagyok,
keze mintha bársony volna,
mikor arcom simogatja.
Hallgasd onnan túlról anyáknak napján,
régen eltávozott, kedves Nagymamám!
Virággal kezedben indulj nagymamádhoz,
ő is sok időt és dolgot reád áldoz,
vigyáz rád oly sokszor féltőn, ha beteg vagy,
mosolya ragyogó, veled el sosem fagy!
Van egy nő az életemben,
Kit mindig is szerettem,
Bárhova is visz az utam,
Én soha el nem felejtem.
Hiányzol
Hallom...
Hallom a karcos, de mégis oly édes hangod,
érzem, hogy ráncos kezeddel az enyémet fogod,
és látom is magam előtt azt a ragyogó mosolyod,
de bárcsak, ó, Istenem, bárcsak igazi lenne!
Lezárta száját a stroke,
És jobb keze béna volt.
Bal keze fogta kezem,
S mindent elmondott nekem.
Mindenkinek megvan a maga keresztje,
méltósággal kell, hogy azt viselje.
Oly magasztos érzés nagyszülőnek lenni,
Unokád mosolyát nem pótolja semmi!
Puha kis kezeit nyakad köré fonja,
Hamvas arcocskáját arcodhoz simítja.
Ezt a boldog érzést nap mint nap megélem,
Vigaszt ad, és erőt sokáig, remélem.
Még meg sem születtél, ő már aggódott érted,
szívében előre elkészített egy helyet néked,
a szeretetnek milyen különleges formája,
várni, hogy megszülessen a várva várt unokája.
Úgy szeretnék hatodikán újra gyerek lenni,
Az ablakból szívszorongva Mikulásra lesni!
Vagy legalább az unokám kicsi arcán látnám
Azt a boldog izgalmat a Mikulásra várván!