Nagymama
Biztos voltam benne, kiborultam.
Előttem problémák tornyosultak.
Gyenge voltam, és elesett.
Minden el van veszve, éreztem.
Drága nagymamám, hogyan is tudnálak köszönteni téged?
Nem vagyok veled, nem foghatom két kezed.
Egy évvel ezelőtt még együtt ünnepeltük,
De mára nagy lett a távolság közöttünk.
Virággal kezedben indulj nagymamádhoz,
ő is sok időt és dolgot reád áldoz,
vigyáz rád oly sokszor féltőn, ha beteg vagy,
mosolya ragyogó, veled el sosem fagy!
hat igazgyöngy
nagyanyám
kék kötényében
mindig akadt pár morzsa
és jó szó... nekem
Emlékezem egy jó anyára,
annál is jobb nagymamára -
dér-hajára, mi oly fehér volt,
irigykedve leste a hold
A porontyok körbevették
maszatos kis orcával,
rendet rakott közöttük, és
megbékélve sorsával...
Hűs koránnyal
Talpra pattant,
Nyűtt kosárba
Szemet mert...
...a fülledt kórteremben lepedők
s a fertőtlenítőszag keveréke
kérdezte a paplant levehetné-e
halkan szólt a szemében fakult emlékek
úgy kínálta a megsárgult műbőr széket
mint rég a gombóclevest és kőttes tésztát
néztem milyen apró lett karjai véznák...
Orgonából vittünk csokrot,
Szeretetből fontunk fodrot,
Margarétát tűztünk hozzá,
Rigókórus dalt komponált.
A nagymama arca ráncos,
évek szeplői pettyezik,
öle egy jó meleg vánkos,
ahol a szundi jólesik
Nagyanyónak
nem számított a fagy, a hó,
sem az embert-próbáló meleg,
számára nem létezett az időjárásnak
semmilyen komisz fintora,
nem volt ok arra soha, hogy esténként
elmaradjon a folyton krumpliból
készült, mégis páratlan ízekkel áldott...
Nagymama egy büszke nő,
vajas kenyeret kenő!
Hát hol itt a bökkenő?
Nagyanyám 100. születésnapjára
Talán örököltem Nagyanyám génjeit,
szeme bogarában pirkadat fényeit,
arca mimikáját, majd minden vonását,
lelke rezdülését, hallgatag fohászát...
Nyári nap az égen
nem ragyog úgy soha;
Mint az én nagymamám
szerető mosolya.
Fáradt lelkedben meleg papucsot húz,
és forralt bort kortyol az öreg tél.