Nagymama
Hiányzol
Hallom...
Hallom a karcos, de mégis oly édes hangod,
érzem, hogy ráncos kezeddel az enyémet fogod,
és látom is magam előtt azt a ragyogó mosolyod,
de bárcsak, ó, Istenem, bárcsak igazi lenne!
Lezárta száját a stroke,
És jobb keze béna volt.
Bal keze fogta kezem,
S mindent elmondott nekem.
Mindenkinek megvan a maga keresztje,
méltósággal kell, hogy azt viselje.
Oly magasztos érzés nagyszülőnek lenni,
Unokád mosolyát nem pótolja semmi!
Puha kis kezeit nyakad köré fonja,
Hamvas arcocskáját arcodhoz simítja.
Ezt a boldog érzést nap mint nap megélem,
Vigaszt ad, és erőt sokáig, remélem.
Még meg sem születtél, ő már aggódott érted,
szívében előre elkészített egy helyet néked,
a szeretetnek milyen különleges formája,
várni, hogy megszülessen a várva várt unokája.
Úgy szeretnék hatodikán újra gyerek lenni,
Az ablakból szívszorongva Mikulásra lesni!
Vagy legalább az unokám kicsi arcán látnám
Azt a boldog izgalmat a Mikulásra várván!
Hangod még most is hallom,
De tudom, soha többé nem hallhatom.
Illatodat még most is érzem,
De már alig emlékszem.
...a fülledt kórteremben lepedők
s a fertőtlenítőszag keveréke
kérdezte a paplant levehetné-e
halkan szólt a szemében fakult emlékek
úgy kínálta a megsárgult műbőr széket
mint rég a gombóclevest és kőttes tésztát
néztem milyen apró lett karjai véznák...
Anya
Kisgyermekként állt
sírod felett unokád,
mikor téged
a földbe tettek,
s kicsit akkor
hulltak
nagymamáért könnyek.
A háború alatt született,
nehéz sorban nevelkedett.
De meleg szíve soha el nem hagyta,
nekünk is mindig csak a jót tanítgatta.
Emléked mindig szívemben őrzöm.
Azt fejemből soha ki nem törlöm.
A sok jót, mit értem tettél, el nem felejtem,
Mikor kérdéseidre bőszen feleltem.
Nagymamám bölcs füvei kertjében,
és a mezője mindig korán kisarjadt.
Az ő szemével a búzavirág kékebb,
az ő lábával puhább az ős ösvény talpam alatt.
Apai nagyanyám jutott ma eszembe,
Pici kis asszony volt, mindenki szerette.
Azóta sem volt a világon senki,
Aki engem úgy tudott szeretni.
Mikor gyerek voltál,
Milyen lehettél?
Te is rosszalkodtál,
És te is édességet ettél?
Eres keze gyönyör,
Nemes lelket közöl,
Évtizedek gondja
Szép kis kezed fonja,
Szemeibe nézel,
Lelket, Istent érzel,
Világa éltető,
Hibátlan fényerő...