Nagymamának
Virággal kezedben indulj nagymamádhoz,
ő is sok időt és dolgot reád áldoz,
vigyáz rád oly sokszor féltőn, ha beteg vagy,
mosolya ragyogó, veled el sosem fagy!
A nagymama arca ráncos,
évek szeplői pettyezik,
öle egy jó meleg vánkos,
ahol a szundi jólesik
Nézlek... ott ülsz a fák alatt,
Kezedben tű meg cérna...
Előtted szétfoszlott napjaid
Rongyos maradéka...
A világ legszebb virága,
A lelkünk igaz imája,
Szívünk tágas otthona,
Te vagy mindez, nagymama!
Anyák napja hajnalára
virágcsokrot kötöttem,
felöltöztem szép ruhámba,
ezzel is köszönve.
együtt Ültünk a lócán
cseppnyi Zaj sehol se
ennyi Embert feldobott
semmi Nem zavarta
kedvünk Ember szebbet át
nem él... s Többet nem kértünk
Amikor utoljára láttalak,
Drága Nagymamám,
Derűs, nyári napon,
Július nyolcadikán.
Süt-főz serényen
nagymama, a drága.
Neki a legfinomabb
a sajtos pogácsája.
Az én nagymamám vidám és fiatalos,
kívánok Néki még sok boldog születésnapot.
Az idén tölti be viharos életében a 68. évet,
ehhez kívánunk Neki boldogságot, erőt, egészséget.
Angyal az égből megérkezett,
Elhozta nekem a szeretetet.
Átadom ezt most neked,
Fogadd el hát a szeretetem.
Kertből volt a vessző,
mivel a nadrágom,
emlékszem, hogy kikapott
azon a szép nyáron.
Nagytatám üzenete Nagymamámnak
Gondolsz néha rám, drága feleségem?
Tudod, én veled vagyok, túl a fényességen.
Ne haragudj, hogy hamar itt hagytalak,
A gyarló emberek közt őriző angyalnak.
Zöld szőnyeg
Fut lábad
Előtt, könnyek
Csorognak le fáradt
Arcod berkein.
Egy jelre vártam éppen,
Egy múló pillanatra,
Arra, amikor a szemembe nézel,
Szeretetteljesen, simogató kézzel.
Az ember élete szép lassan elhalad,
S emlékül csak egy vers marad,
Melyet Neked írtam könnyekkel küszködve.