Nagypéntek
A nagypénteki tömegben vajon felismernélek?
A nagypénteki tolongásban a szíved a szívemhez érne,
Ó, vajon mit mutatna az az átható tekintet?
Megbocsátást vagy vádlást látnék-e meg benne?
Húsvét van, Nagypéntek, Jézus néma keresztje,
Meghalt érettünk, sok bűnünkért vezekelve...
Sivatagban vánszorogva,
oázisra vágyakozva,
fölemelvén bágyadt fejem
oly különös történt velem.
Nagypéntek van.
A templomok ma csendesek
(a harangok Rómába mentek)....
Nagypéntek Istene keserű, zord Isten,
kihez jól illik zsolozsmás ima,
mint kit a maga képére teremtett,
s kinek Őt kellett megalkotnia.
Szürke messzeségben
- válaszút -
keresztút.
Kajafás rendelte;
Pilátus kövezte.
Felleg ereszkedik egyre lejjebb,
szorong a lelkiismeret.
Atyám akarata rajtam,
Őt hordozom én, titokban.
Nem innen való országom,
Angyalaimat sem várom.
Te vagy az Úr,
Ki mindörökké dicső,
Az örök, nagy Igazság,
A Teremtő és Védő.
Szokatlan lesz
nagypénteki versem,
múlt és jelen
benne ölelkeznek.
Húsvét
Nagypéntek estéje van, szívem,
lelkem fájdalommal van tele.
Gyászba borult ma a világ,
elviselhetetlenül fájdalmas mindez.