Nagypéntek
Titulusa INRI
Szelíd szemek megtörten merengnek,
sajgó sebek nyomják a keresztet,
bűnt kiáltó nép tömeget áraszt...
Kálvárián készenlétben
vár terád a halál;
Azt reméli, útjából most
örökre lekaszál.
Nagypénteken
Azúrkék ég alatt a Nap szinte éget,
kaszárnya udvarán ácsolnak keresztet.
Jeruzsálem népe gyűlik ki az útra,
kárörvendők sora, a nép legalja.
Ma száraz kenyérmorzsa
kerüljön az asztalra és
az ima legyen az utolsó
vacsora.
Nagypénteken
Bizalom és hit próbája
most e szörnyű pillanat;
Apostolok csüggedt szeme
Máriára rátapad.
Szeretettől hajtva, szenvedések árán,
Te lettél az értem feláldozott Bárány.
...és a nép meghozta az ítéletet,
Barabásnak élet, Jézusnak a kereszt...
Sivatagban vánszorogva,
oázisra vágyakozva,
fölemelvén bágyadt fejem
oly különös történt velem.
...bárány múlik... kenyér és bor, áldás;
csalfa-vak tömeg torkán kiáltás:
Feszítsd meg! S én is velük: Feszítsd meg!
Ökölrázó szavazatuk adják.
Te vagy a mi mennybéli Istenünk,
hinni benned sokunk törekvése,
te világosítod meg elménket,
Téged követve mit kellene tegyünk.
A nagypénteki tömegben vajon felismernélek?
A nagypénteki tolongásban a szíved a szívemhez érne,
Ó, vajon mit mutatna az az átható tekintet?
Megbocsátást vagy vádlást látnék-e meg benne?
A harangok Rómába mentek,
ég arcán esőkönnyek peregnek.
Megváltás toporog a küszöbön.
Kín függ gonosz, rozsdás szögön.