Nagypéntek
Szomorúság
Nagypéntek igen fontos
a népnek.
Húsvéthétfőn
zengenek
imák az égnek,
de most, most
nincs templomi
ének...
Titulusa INRI
Szelíd szemek megtörten merengnek,
sajgó sebek nyomják a keresztet,
bűnt kiáltó nép tömeget áraszt...
Kálvárián készenlétben
vár reád a halál;
Azt reméli, útjából most
örökre lekaszál.
Nagypénteken
Azúrkék ég alatt a Nap szinte éget,
kaszárnya udvarán ácsolnak keresztet.
Jeruzsálem népe gyűlik ki az útra,
kárörvendők sora, a nép legalja.
Gyász ül a lelkemen
s minden fekete,
nem kondul, nem hív
misére harang,
szívem fájón dobban
feszít odabenn,
nem szűnik érezni,
fel-fellobban.
Ma száraz kenyérmorzsa
kerüljön az asztalra és
az ima legyen az utolsó
vacsora.
Nagypénteken
Bizalom és hit próbája
most e szörnyű pillanat;
Apostolok csüggedt szeme
Máriára rátapad.
Szeretettől hajtva, szenvedések árán,
Te lettél az értem feláldozott Bárány.
...és a nép meghozta az ítéletet,
Barabásnak élet, Jézusnak a kereszt...
Csendes a szombat, szívekre gyász nehezül,
Kétségek között a hit próbája feszül.
Nagycsütörtök a gyász napja lett,
új vírustól retteg a világ,
karanténban töltött vacsora,
üres utcákon csend és hiány.
Sivatagban vánszorogva,
oázisra vágyakozva,
fölemelvén bágyadt fejem
oly különös történt velem.
...bárány múlik... kenyér és bor, áldás;
csalfa-vak tömeg torkán kiáltás:
Feszítsd meg! S én is velük: Feszítsd meg!
Ökölrázó szavazatuk adják.