Nap
Nap Föld légkörbe áramlása
Során s Földből való kiáramlás
Következtében gőzök keletkeznek.
Ezek a mikrokozmikus világ
Vasárnap hajnal,
megint eltelt egy nap.
Rohan az idő,
egy pillanat, és itt a holnap.
Lemenőben már a Nap,
Látóhatárt elhagyva,
Izzó, aranysárga fényt
Bíborvörös áthatja.
Ágyamon fekszem önmagam ölelve,
a kéz már sehol, mely engem ölelne.
Elnyelt mindent a tétova múlt,
és az öreg szív már kissé megfakult.
Ki mondja meg, hogy miért kék
nyáron a szép, felhőtlen Ég,
és azt, hogy mért aranyban ég
a lemenő Nap esténként?
Vádolom a Napot,
Mert imádom a fényét,
Izzó bőröm falja
Fényes büszkeségét.
Vannak vízcseppek a szívemben,
minden vége-szakadásnál a szemembe folynak,
nem hat rájuk a gravitáció, hisz a lélek
nem test.
Nem értheted, amíg meg nem éled,
benned eddig hol rejtőzött?
Az a hatalmas, érző lélek,
ami az apasággal kezdődött.
Kátyja sírján a tavaszi nap
Csendben elmereng,
Kátyja élt és meghalt,
Hiánya békés szonett egy hajnalon.
Aranysárga repce-hajam,
tágra nyitom szembogaram,
akácméz a lélegzetem,
virágágyam most megvetem
Áprilisi csélcsap szellő
terelget pár gomolyfelhőt,
ami még a télből itt maradt.
Az egész évemben madárként vagy jelen,
te kibontod szárnyaid egy ágon ülve,
tengerkék égen csónakázol szüntelen,
végtelen szabadságban megsemmisülve.