Nap
Hallgasd meg a szív szavát,
Figyeld meg az érzelmek tavát,
Olykor csendes, olykor viharzik,
De mindig szól hozzád.
Ma bús magányomban elővettem
egy nagyra becsült költő írásait,
ő azt mondta, hogy mindennek
"csak a visszáját látjuk itt", hogy a test
elhasználva olyan, akár egy viharvert köpönyeg,
s ez "a világ is csak egy Isten-szőtte szőnyeg".
Nyári fény szökik a vöröslő fák között,
s mint aranyló méz, átfolyik a lombokon,
túl a rónán szívben lebegő délibáb
terel bársonyos felhőnyájakat...
Teveháton hozta kincseit a Nap,
Termékeny atyja a földnek,
Isteni voltában telve hős alak
Mentén a zsoldok megfeszültek.
A legcsodálatosabb,
Ősi égi tünemény,
Életet, melegséget
Áraszt a Föld bolygóra.
Neked én vagyok a vágy,
Nekem te vagy a világ!
Neked én vagyok a csók,
Nekem te vagy a nap s a hold!
A távoli nyár
hideg lélegzete érződik...
Az őszi napsugár aranysárga
leveleken nyugszik le, s szunnyad.
Verset így még sosem kezdtem,
De: ma váratlanul bemerítkeztem.
Rajzolok most neked Napot.
Fejére egy nagy kalapot,
árnyékot vessen rá nyáron,
télen óvja, meg ne fázzon!
Nyílik a virág, jő a kikelet,
tavasz váltja fel a vacogó telet,
a Nap a Holdnak udvarol, fiú a lánynak,
a hattyúk taván békák muzsikálnak,
bogár dong, méhecske poroz,
az asztal mellett egy bácsika boroz...
Lapul a talajban
Kiskertboltban vettem
s el is vetettem, majd
öntöztem szépen,
s minden nap meg-
megnéztem!
minden alkonyat zuhanás
a bensőm jóban van
a Nappal
ilyenkor fellazulnak a korlátok
amiket akkor látok ha süt
ezek tartanak
a szakadék peremének jó
oldalán...
Kert
Kút vizét issza
a száraz föld,
gyermeked veled
ott van s önt!