Nap
Drága picinykém,
kék színű cinkém,
repülj a magra,
elég egy napra.
Lombos erdők és hegyek ölelésében
egy napsugaras kis mező bújik meg.
Pitypangvirággal és bóbitával van tele,
ez különleges lényeknek a mindene.
Fantáziadarabok Shakespeare s egy lázadó modorában
Szonettkoszorú
Reménylett kedvesemnek,
múzsámnak, ihletőmnek,
Petrarcának és Keatsnek,
kik mindig segítettek.
Ha úgy szeretnéd, én gyönyörű mátkám,
mint boldog csolnakos legény,
sárga hajad fodros árján
szíved felé hajózom én.
Fehéren habzik a kék ég,
felhőbuborék tovaszáll.
Szép Napunk szikrázó fényét
ide is küldi, s odaát.
Én azt hiszem:
Ha a szemed Nap,
Hold vagy csillag volna,
A világra
Sötétség borulna.
Porcukros lett már a tágas határ,
néma hidegben még madár se jár.
És rövidebbek lettek a napok,
egyre sűrűbben jönnek a fagyok.
Kötelet kapok a kezembe,
Leeresztem a mélybe:
Ereszkedem lassan, lassan...
Apám és a Nagyapám emlékére
Apám és a nagyapám,
már elmentek ők régen,
a kezüket megfognám,
de csillagok az égen.
Ezerszáz fehér rózsa száll az ágyon,
Vártalak, kedvesem, míg eljött az álom.
Arcomba csap a szél vad keze,
Sötétbe borul az óriás felhő,
Zátonyra fut lassan az út fele,
Testemet veri az őszi eső.