Nap
Sok apró szúnyog s
Lámpa körül zümmögő
Bogár Napjának
Mind mást mondana, csak őt
Figyelje és hallgassa.
Van egy kert a domboldalon,
hogy mi van benne...?
Lerajzolom.
Ó, hogy milyen szép volt, Istenem, milyen szép!
Mikor rátaláltam, kivirágzott a rét.
Elment,
Elszalasztottam a pillanatot.
Lement.
De lőttem egy képsorozatot.
Virágok virulnak a földön,
az éneklés ideje eljött
dalol a gerlice, fejét emeli a búza,
szívemet a szerelem húzza
Veled fekszem, Veled kelek életre.
Valóra vált szívemnek tavasza,
Frissülő lomb közül Neked szól éneke,
Rólad mesél a kis cinege szava.
Szentgyörgypuszta felől
nézek a Dunára,
Kisoroszit látom
ködben, félhomályban.
Ez a nap nem olyan, mint a többi,
virág után kajtat minden férfi,
mind szeretné meglepni a párját,
be is veti minden tudományát.
Áprilisi csélcsap szellő
terelget pár gomolyfelhőt,
ami még a télből itt maradt.
Még az éj sötétjében vegetál a hajnal,
de már napfénycsíkok árnya vetül,
kelt tésztaként keni magát vajjal
a Nap, és sülve-főve fölénk kerül
Jön a tavasz, és süt a nap,
A virágok a földből kibújnak.
A fákon a rügyek is pattognak,
Az emberek mégis vacognak.
Kertek alatt oson,
sompolyog a tavasz,
szelíden süt a nap,
de az idő ravasz.
Zsenge virágok nyílnak,
figyelik a napsugarakat,
lágy szellőben nevetnek,
minden élményt szeretnek.
Lehetnék, ki téged láttat.
Fény, ha jő az éjszaka,
tán árny-alakod rejtekedből...