Nap
Porcukros lett már a tágas határ,
néma hidegben még madár se jár.
És rövidebbek lettek a napok,
egyre sűrűbben jönnek a fagyok.
Kötelet kapok a kezembe,
Leeresztem a mélybe:
Ereszkedem lassan, lassan...
Apám és a Nagyapám emlékére
Apám és a nagyapám,
már elmentek ők régen,
a kezüket megfognám,
de csillagok az égen.
Ezerszáz fehér rózsa száll az ágyon,
Vártalak, kedvesem, míg eljött az álom.
Arcomba csap a szél vad keze,
Sötétbe borul az óriás felhő,
Zátonyra fut lassan az út fele,
Testemet veri az őszi eső.
Meleg, pezsgő éjszaka a mai,
Bőrömön a forró szél hullámai,
Fülemben a bogár zümmögése,
Szememben az este sötétsége.
Egy gyönyörű, szép nyári napon,
hol mozdulatlan a nyugalom,
egy felhő sincs az égen,
mikor minden pihen minden tétlen,
tűnődöm ezen a szép világon,
mindazon, amit benne látok,
a Nap is olyan fényes, ragyog,
s én is olyan boldog vagyok.
Elmém a Gangesz partján pihen,
Mélyen beszívom őshazám,
Mantrák zajának árját lehelem,
Nyugaton semmi sem vár rám.
Érints meg...
Csodás festő a természet, ragyogó csillagokkal borítja be az eget...
körültáncolják a fénylő Holdat... csodaszép égi művészet!
Hallgasd meg a szív szavát,
Figyeld meg az érzelmek tavát,
Olykor csendes, olykor viharzik,
De mindig szól hozzád.
Nyári fény szökik a vöröslő fák között,
s mint aranyló méz, átfolyik a lombokon,
túl a rónán szívben lebegő délibáb
terel bársonyos felhőnyájakat...
Teveháton hozta kincseit a Nap,
Termékeny atyja a földnek,
Isteni voltában telve hős alak
Mentén a zsoldok megfeszültek.