Nap
Mit akarsz tőlem? Nincsen semmim!
Hát vedd csak el, tiéd lehet!
Semmiből építs fellegvárat,
s legyen csak abból több neked!
A Nap minden reggel felkel,
ha boldog vagy, ha veszekszel.
Meleggel és fénnyel áraszt,
havat olvaszt, folyót áraszt.
Lakik a szívemben egy aranygyermek,
aki ott épített egy ragyogó kertet.
Senki sem kérdezi az Ő szándékát,
és csak játssza, játssza isteni játékát.
Azt hiszem, ma volt az a nap,
amikor ráébredtem,
hogy semmit sem szabad halogatni.
Az élet egy pillanat műve, és volt, nincs.
Ezért nem szabad engedni,
hogy mások irányítsák az életedet, érzelmeidet.
Azt hiszed, hogy véget ért,
Hogy véget ért a pillanat.
Pillanatból több született,
Született belőle nap.
Hol van még a hó vége?
Kilógó zsebem végén.
Zimankó jege alá
bekuporodott kévén,
melytől nem füstöl a kémény.
Az lehetetlen, hogy nem jön az elmúlás,
Hogy könnyen viseli sorsát az ember,
Az állat is elbújik, ha érzi, vége már,
Ha a halállal harcolni már nem mer!
Didergek a forró májusi nap melegében,
Végleg elvesztem az elmém sötét börtönében...
Elhalványul szememben a boldogság lágy fénye,
A szép jövőnek elillan utolsó reménye,
S az űrt a keserűség, a csalódás tölti meg,
Miközben kezem a felemtől folyton remeg.
Fényem a sötétség mélyén,
szárnyam a szakadék szélén,
napom a felhők túlvégén...
Elmerengek rajta, milyen szép az élet,
ha le tudjuk győzni a sok nehézséget.
Ne nézzük a rosszat, csak a szépet lássuk,
párunk kis hibáit gyakran megbocsájtjuk.
Varjak köröznek álmos Duna partján,
Tovaszökken immár a sárga ruhás kislány,
Sírdogál a város, fényben ázik arca,
A sötétlő folyót narancsszínre mossa.
...Nemsoká a keblén is viháncol!
Az ébredés különös varázsa ez,
Amint lassacskán felhevül magától.
A szívedet szép apránként osztogattad szét,
Az enyémmel pótoltad ki végül a helyét.
Most én vagyok, aki belül igazán üres.
Arra kérlek, hogy a szívvel engem is szeress!
Emlékképek
Tegnap még Te voltál a világmindenség,
a Nap, a Hold és a csillagok életem egén.
Ma már csak gyönyörű álom vagy csupán,
ha enged elszenderülni a végtelen magány.
Születnem sem kellett volna,
Vagy nem ide, más bolygóra,
Vagy nem ekkor, másik korba...
Akárhogy is, mutasd, hova!