4 soros rövid versek és 4-4 sorból álló verscsokrok.
Négysoros
Szalagmunka mellett megfáradt izom,
A jövőbe vetett hit lassan halványodik...
Áll némán. Gyökerei mélyen nyúlnak a földbe,
lombjai közt fészket rakott az élet maga.
Árnyékként megbújva a ház falán
olykor hazajár az én anyám...
Sötét szoba közepén áll egy lámpa
Magányosan, egy jó barátra várva.
Az életet azért kaptad, hogy boldog legyél,
Hát valósítsd meg, minthogy szenvedjél.
Most még, mikor gondolsz rám, szemed ragyog,
egy nap érezni fogod, hogy nem vagyok...
Az ablakból nézem az esőcseppeket,
amint egyik-másik egy-egy csupasz ágon meg-megremeg...
Forog az ajtó, meg nem áll,
Egy szegett szárnyú rabmadár...
Már akkor szerettelek, mikor
azt sem tudtad, ki vagyok.
DNS láncodba csavarodtam,
szeretnék megbújni a karodban...