Négysoros
Jaj, de veszélyes eszköz ez a vers!
Olyan egyszerű, de mégis...
Berúgott a kanász, beesett a tóba,
fekete lajbiba, kordbársony gatyóba...
Kell néha egy mosoly, a mosolyra válasz,
egy apró gesztus is gyakran lehet támasz...
Őszülő nyár baktat, ugrándozik a réten,
Virágot szed, szalad, fut deres üstökével.
Éltem én gyermekként, kergettem álmokat,
küzdöttem emberként, kaptam barátokat...
félpercesek
...
miután csak vágyódsz, mégse éred el.
félpercesek
Vágyok egy álomra,
szemedben látottra...
félpercesek
Az érzés, mi volt, épp tovaszáll,
kiszakadt belőlem, mint tépett madár.
Naná, hogy a pillangó-élet csillogás,
De próbálnál pondróként élni itt alant!
A mélyből török fel a fénybe,
nem vágyok magasba, sem az égbe.
Add tovább a lángot, ha támad a fagy,
valakinek a reménye éppen te vagy.
Szerettelek, és ennyi volt,
furcsán mosolygott ránk a hold...
Senki sem mondta, hogy könnyű az élet,
neked kell meglelned benne a szépet.
És minden elmúlik egyszer...
Csak egy "deja vu" lesz, mi néha visszajön...
Nem vagyok én, csupán egy szóban festő-vázoló,
óvatosan, akár egy józan kezdő ácsoló...