Nélküled
Akármerre nézek, te mindenhol ott vagy.
De mikor utánad mennék, te otthagysz.
Karból karba
Ajaktól ajakig
Mert te nem
Te nem itt
Hosszú útra készülök
Fémbordák közé ülök
Széjjeltárom két karom
Panaszkodni nincs okom...
Elment végleg a Kedves.
A legkedvesebb Kedves,
Kitől mindent kaptam,
És semmit sem adtam.
Felemeltél a mennybe,
hogy belelökj a szurokba.
Inkább hagytál volna
az ezeréves szennyben!
A szeretetet kihunyni ne hagyd többé,
mi lenne, ha ketten nem lehetnénk eggyé?
Mit érsz nélkülem, s nélküled mit érek én?
Lehetsz és lehetek én bármilyen kemény.
...Az öledbe temetve,
Magam neked megadni
Szavakat nem keresve.
Mikor veled vagyok, repül az idő,
nincs annál szebb, elbűvölő.
Annak, aki Kis Pimasznak hívott...
Akár a hal az óceán partján,
midőn a víz azt partra veti,
mint tömegben kis térbe zárván,
ki szemével a kinti rést követi,
menekülnék, ki a szabad térbe,
hol a szél üde és van levegő,
de csak tátogok, akár a réce,
vagy mint vízben úszó békalencse, lebegő...
Itt vagy-e még, ha éjszakát váltja nappal?
Ragyogsz-e még rám, ha jön a hajnal?
Távoli esőben, szürke színű réten
Ácsorogsz-e még kint a földön túli éjben?
Ha téged nem ölellek, már nem vágyom másra,
Pusztuljak szomjan, nincs szükségem puha ágyra.
Üres kezem a papíron remeg,
Gondolatom körülötted lebeg,
Elönt az érzés, oly fájó és meleg,
Hiányod könnye lelkem tükrébe csepeg.
Nehéz nélküled az élet, de Veled talán még jobban,
mégis vágyom arra, hogy ölelj a két karoddal!
Ő
Nélküled még az esti teázásom sem esik jól,
nélküled még a forró zuhany is ordibál a magánytól.
Nélküled még a pulóverem sem melegít hideg napokon,
nélküled nem fakad széles mosoly az arcomon.