Nélküled
Mikor veled vagyok, repül az idő,
nincs annál szebb, elbűvölő.
Annak, aki Kis Pimasznak hívott...
Akár a hal az óceán partján,
midőn a víz azt partra veti,
mint tömegben kis térbe zárván,
ki szemével a kinti rést követi,
menekülnék, ki a szabad térbe,
hol a szél üde és van levegő,
de csak tátogok, akár a réce,
vagy mint vízben úszó békalencse, lebegő...
Itt vagy-e még, ha éjszakát váltja nappal?
Ragyogsz-e még rám, ha jön a hajnal?
Távoli esőben, szürke színű réten
Ácsorogsz-e még kint a földön túli éjben?
Ha téged nem ölellek, már nem vágyom másra,
Pusztuljak szomjan, nincs szükségem puha ágyra.
Üres kezem a papíron remeg,
Gondolatom körülötted lebeg,
Elönt az érzés, oly fájó és meleg,
Hiányod könnye lelkem tükrébe csepeg.
Nehéz nélküled az élet, de Veled talán még jobban,
mégis vágyom arra, hogy ölelj a két karoddal!
Ő
Nélküled még az esti teázásom sem esik jól,
nélküled még a forró zuhany is ordibál a magánytól.
Nélküled még a pulóverem sem melegít hideg napokon,
nélküled nem fakad széles mosoly az arcomon.
Nélküled létem csak egy üres tér.
Egy csillag nélküli éjszaka, se hold, se fény.
Elérni a napot, este a csillagot csak hiú remény.
Első rész
Gyönyörű téli éj ereszkedett rám,
Te vajon merre jársz? - Gondolkodám.
Magány
Nélküled, ma is fázom!
Ezt soha nem értettem!
Ha a levegő érzi,
te már nem vagy velem.
Sötét utcán sétálgatok, szemezek a padokkal,
Nemrég egyen rajtaültünk kis tervekkel, nagyokkal.
Kezem fogtad, átöleltél, belenéztél szemembe,
Most csak magam ülök rajta emlékekkel zsebemben.
Szürke színű betűim... nem volt másom,
kiben igazán elpihennének ezen a világon.
Csak lapok voltak... Némára írt szavak.
Nem akartam, hogy mások lássanak.
mert én még nem tudom,
a nélküled milyen,
este lámpát olt a fáradtság,
és mikor megszokja szemem,
a sötétben látom, ahogy ott ültél rég,
pillanatra kinyújtom kezem...
Leheletnyi a csend,
álomba vonult a végtelen tér
s az idő,
az idő,
mely kendőzetlenül robog,
magával sodorva
a lélek folyamatosságát.
Szobában az illatod
azt mindig itt hagyod
amikor csak belépek
akkor érzem magam igazán egésznek
ott az ágy
ahol csak a gyűrött takarónk vár
együtt feküdtünk alatta
és túrtam bele a hajadba...