Nő
Mint nád a lágy fuvallatot,
Hangjegy a szelíd dallamot,
Mint boglya a szalmaszálat,
Úgy szeretem anyukámat.
Szép, kicsi lányka
perdül a táncba,
vállra lehullik
hajkoronája!
Kinek védenie kellett volna, sosem védett,
kinek szent edénye lettem volna, agyaggá gyúrt.
A karja ölelésre lett volna, azzal sértett,
múltak gyötrelmével pengette szívemben a húrt.
Egy jégbe öltözött világ
Felöltötte a fehér ruhát.
A hegyek, az erdő, mind nemes, fehér,
Belepett mindent a dér.
Lény, lány, asszony,
örök dilemma, kit válasszon
a férfi, aki oly szerencsés,
hogy sikeresen keresgél.
Csillagfényes éjszakán
Jött világra a leány,
Tekercsek közt tündökölt,
Tudós lelket örökölt.
Mondd, ki vagyok...?
Csak Isten tudja, de ő biztosan.
Ahogy létvonatom száguld, vesztembe
úgy rohan. Ettől még nem lesz vesztes,
ez az "all in" játszma... ébresztőm zeng:
most kell, élj, most merj, még játssz ma!
Tarka-barka
Cirmos cicás,
Kerti, réti
Színes virág.
Nő vagyok. Szerető. Be- és elfogadó.
Háborgó tengeren hullámsimogató.
Aki tudja, mikor enyhíthet kínt a szó,
mert nő vagyok. Érző. Egy puha takaró.
Bájos az arca,
fény, ami illan,
habzik a szoknya,
lába kivillan,
vár a csodákra,
égbeli jelre,
s eljön a párja
létet emelve!
Társkeresési értekezés 2. avagy tanácsok a női szívhez
Miért vagy magányos, te férfiúi lélek?
Szeretetre vágysz, jól tudom, hát éld meg!
Szomorú az embernek egymagában lenni
- érzem, legfőbb vágyad házat, kocsit venni.
hat igazgyöngy
nagyanyám
kék kötényében
mindig akadt pár morzsa
és jó szó... nekem
Köszönöm a nők nevében
a gyengéd, szép szavakat,
a kapott sok kedvességet,
különleges az a nap...
A lelkem egy meggondolatlan elgondolás,
a mélyből tőle érkezik a sikoltozás.
A szemem barna tükre a lejárat oda,
és ajkam a féltve őrző, csókos katona.
Odabent a nyál gyógyít, olykor erős méreg,
elpusztít élőt, holtat is, ha betörnének.
mennyekbe pokolba
gyengéden mostoha
ámítás szerelem
kegyetlen kegyelem
akárhol alkalom
soha több akarom
szétfoszló remények
jönne már elkésett...