Nő
Szemeimet megmosom a hideg vízben,
akkor fog csillogni Noémire szépen.
Befújom magam a férfiasság illatával,
randim lesz a világ legjobbjával.
Szivárvány itt,
Szakállas nő ott,
Sellőlányok és fiúk itt meg ott.
A lelkem egy meggondolatlan elgondolás,
a mélyből tőle érkezik a sikoltozás.
A szemem barna tükre a lejárat oda,
és ajkam a féltve őrző, csókos katona.
Odabent a nyál gyógyít, olykor erős méreg,
elpusztít élőt, holtat is, ha betörnének.
A múlt héten egy sötét szobában
voltam egy tükör előtt. Egy fekete
széken előttem ült egy fiatal nő -
kávébarna vállig érő haj, halvány,
rózsaszín ajkak és arcán vörös
ragyogás. Ezt láttam a morzsolt
tükörből belőle, miként mögötte
néztem abban a sötét szobában.
A teremtő nő nem nézi ráncát,
a teremtő nő utálja a drámát,
a teremtő nő terelgeti lányát,
a teremtő nő hiszi föld sárkányát.
Hétfőn decens úrinő,
kedden angyalszárnyam nő,
szerdán szakács, láthatatlan,
csütörtökön díjat kaptam,
ócska ribanc pénteken,
szombat se változtat a lényegen.
"Holdfényben ragyog...
Rebi, aki csodálatos,
fényes, barna hajjal.
Nem vagy miattam bánatos.
Az élet teli habbal.
Reggel van, másnap reggel.
A szemfestéke csak félig-meddig mosódott el.
Kikapcsolja a hátán átfutó csatot,
"Már megint ez van" - sóhajt nagyot.
Szőke lennék, kék szemű,
kunságomban nem konok.
Lennék hűvös, egyszerű
- cseresznyeszáj, mi locsog.
Egy nő van az életemben,
akit nagyon szeretek,
kivel egész életemben
nagyon boldog lehetek.
mennyekbe pokolba
gyengéden mostoha
ámítás szerelem
kegyetlen kegyelem
akárhol alkalom
soha több akarom
szétfoszló remények
jönne már elkésett...
Egész reggel csinosítottam magam, magam.
Úgy, mint kinek délután, randevúja van.
Nélkületek sötét, borús az ég,
Nélkületek a szó csak üres beszéd.