Nő
Egy jégbe öltözött világ
Felöltötte a fehér ruhát.
A hegyek, az erdő, mind nemes, fehér,
Belepett mindent a dér.
Reménykedtem, fohászkodtam,
És Isten meghallotta imámat.
Nem hittem volna, hogy ily hamar
Az isteni gondviselés betakar.
Lény, lány, asszony,
örök dilemma, kit válasszon
a férfi, aki oly szerencsés,
hogy sikeresen keresgél.
Nem akarok remete lenni!
Így élve eltemetve élni.
Úgy vágyok a szóra, a nőre,
Ahogy mondom, mindkettőre.
Csillagfényes éjszakán
Jött világra a leány,
Tekercsek közt tündökölt,
Tudós lelket örökölt.
Mondd, ki vagyok...?
Csak Isten tudja, de ő biztosan.
Ahogy létvonatom száguld, vesztembe
úgy rohan. Ettől még nem lesz vesztes,
ez az "all in" játszma... ébresztőm zeng:
most kell, élj, most merj, még játssz ma!
Tarka-barka
Cirmos cicás,
Kerti, réti
Színes virág.
Nő vagyok. Szerető. Be- és elfogadó.
Háborgó tengeren hullámsimogató.
Aki tudja, mikor enyhíthet kínt a szó,
mert nő vagyok. Érző. Egy puha takaró.
Bájos az arca,
fény, ami illan,
habzik a szoknya,
lába kivillan,
vár a csodákra,
égbeli jelre,
s eljön a párja
létet emelve!
Társkeresési értekezés 2. avagy tanácsok a női szívhez
Miért vagy magányos, te férfiúi lélek?
Szeretetre vágysz, jól tudom, hát éld meg!
Szomorú az embernek egymagában lenni
- érzem, legfőbb vágyad házat, kocsit venni.
hat igazgyöngy
nagyanyám
kék kötényében
mindig akadt pár morzsa
és jó szó... nekem
Köszönöm a nők nevében
a gyengéd, szép szavakat,
a kapott sok kedvességet,
különleges az a nap...
A lelkem egy meggondolatlan elgondolás,
a mélyből tőle érkezik a sikoltozás.
A szemem barna tükre a lejárat oda,
és ajkam a féltve őrző, csókos katona.
Odabent a nyál gyógyít, olykor erős méreg,
elpusztít élőt, holtat is, ha betörnének.
mennyekbe pokolba
gyengéden mostoha
ámítás szerelem
kegyetlen kegyelem
akárhol alkalom
soha több akarom
szétfoszló remények
jönne már elkésett...
Sosem voltam átlagos nő,
piperét és körmöt féltő,
a kezeim munkáskezek,
kapálok és kint ültetek.