Nyár
Májusi tél margójára
Bolond ez a világ, ezt azért elmondom,
ki kell hát, hogy mondjam, magamba nem fojtom...
...Tél úrfi ténfergett ingben és gatyában,
benne volt a sztori - Blikkben és Kacsában...
Tó szélén fodrot formáz a nádszál,
kornyad a páfrány szomjas a föld,
lusta az árnyék, álmosan hátrál,
szárad a fűszál, sárgul a zöld.
lassan, de jön a nyár
Nyár szele lebben
júniusi csendben, s
lágyan suttog-dúdol,
érik a vetés, s
lesz sok búza,
nincs ok búra.
Forró nyárban te vagy hűsítő zápor,
csókodban lelkem húrjai zenélnek,
mézédes éltetőn forrón becéznek,
perzselő vágyam könnyeimen táncol.
Kőidő 3.
Küllős kereke felvillan:
drótszamáron száguld a nyár,
kócos fürtjei loknikban,
fényét adja a napsugár.
Történt velem egyszer régen,
De még mindig jól emlékszem,
Hogy a budai rakpartról
Rám kacsintott egy csúf troll.
Kecsesen táncol a fűzfa a szélben,
Szerelmünk dallama dobban a szívben.
Milyen volt, mikor boldog voltam?
Álltunk a könyvesbolt eresze alatt,
körülöttünk szakadt, ömlött a langy
zápor, pattant vissza minden hízott
csepp a térkőről, s én duruzsolón,
egész valómban boldog voltam.
Álmos a reggel, szürke. Az égen
felhő terpeszkedik, büszke.
Csizmája a földig lelóg, sáros.
Esővel hinti a rejtőzködő várost.
Galamb szeli át az eget,
patakparton zöld gyík szalad,
az erdővel benőtt hegyen
őzbak legel a fák alatt.
Tél, tél, fagyos tél,
álmában zenél a szél,
hóbuckákon szaladgál,
kabátokba bebujkál.
Jaj, bizony nagy izgalom van,
nyaralni megy a család.
Két kisfiunk alig aludt,
úgy várják a nagy csodát.
A medence mélyülő tükrében
Tengerkék s türkiz színével
A Paradicsom arcképe mosolyog.