Nyár
A nyár ismét oly csodás,
új dalt ír a lángolás,
fellobbanó égi tűz
egy álomvilágba űz.
Kedveled e meleget?
Szeresd meg!
Egy hete telepedett,
engedelmes lelkedre,
s veled lebeg
enyhet keresve...
Ha virágok között fekszel nyári réten,
érzed, hogy hiszel még elrejtett mesékben!
Ragyogóan szikrázik az ég,
forrón vibrál a lég,
izzón remeg a tarka vidék.
Vége a maszknak,
arcod a fényben,
nincs aki hallgat,
lét feszülésben,
ajkad a rózsa,
harmata drága,
arcvonaladnak,
színe mi más ma!
Napmelegben.
Arany fényben a díszlet.
Lepke szárnya rebben.
Mindenütt élet.
Virág nyílik a Nyárra.
Szégyellősen...
Piros labda gurul az égen,
mosolyog a tó közepében.
Izzad a Balaton, gőzölög a háta,
bodros, nehéz füstként gomolyog a pára.
Vádolom a Napot,
Mert imádom a fényét,
Izzó bőröm falja
Fényes büszkeségét.
Nyár van a réten,
hajnali fényben
harmat a fűszálon, mi ragyog!
Nem erotikus vers kevésbé széplelkűeknek
Nyári életképek
Békanyál helyett ma langy felleg les, legyint.
Hány hányatott sorsú bárd sírja se domborul.
Walesben sem dolgoznak ma, hóhér sem tekint.
Nem kondul most a has, csak a lélek nyomorult.
Gyalogoltam az égen, miközben száz arany szállt.
Zuhantam a szabadság peremén,
úgy elkapott a messzi vágy.
Alig múlt a tél már itt a nyárelő
Készülhetünk lusta nyárra az is eljő
Még bokrosodnak
A bokrok és nőnek a fák
De lesben áll már a forró nyár
Nyárelő zápora még jó napokat kínál
Testvére ő vad viharnak ki villámjaival vár...
Odafentről igazi hőség árad,
hűsére csábít a selymes árnyék.
A reggeli gond is magába fárad,
csak röpke sóhajt piheg a szándék.