Nyár
Kopogtatott hozzánk kedvesen az őszi szél.
Síri csendben elrévedve az elmúlásról mesél.
Hallgasd, mily szomorúan, ellágyulva beszél,
Rózsaillatú nyáréjszaka csak emlékeinkben él.
Szerelemre születtél, nem olcsó vágyra...
Akarom a világot és vele együtt mindent, amit lehet!
Akarom, hogy mindig az legyen, amit én szeretek!
Akarom a Barbie-t, a gitárok húrjait és még sok minden mást is!
A fejlődés nem állhat meg, mert azt akarom!
Akarom, hogy azt akard, amit én akarok!
Akarom, hogy mindig Én akarjak!
Akarom, hogy te is az én akaratomat akard!
Elhervadt a nyár,
Elázott teafilterek, csonkig égett gyertyák,
A Nap megint legyőzetett!
Amíg fent magaslik az égen,
Érzem erejét, erős, meleg.
De amint elbukik, a horizont elgáncsolja,
Híve elhagyja, fejvesztve remeg.
Izzad a város,
Mocskos, rühes nyár van,
Unottan ballag a vén Panni,
Új, vasalt, almazöld ruhában,
Most egy ilyen nyár van...
Fekete tengernek
homokos a partja,
de sokat sétáltunk
kedvesemmel rajta.
Eljött az ősz, eljött megint,
lehullnak a levelek,
őszi eső szomorúan
áztatja a kerteket.
laza hajókötelek lógnak
át a nyárba egy halálos tavaszból.
nappal nyájak legelésznek
éjjel dögevők nyálzanak
a fedeles- és hártyásszárnyú
rovarokra írt program néha lefagy.
Undok néni belépőjegyet
tép, a viharjelző kataton.
Vitorlás álom ring a tavon,
a bójánál felfújt jéghegyek.
Önkioldom Szófiát,
holnapig megvár Várna.
Szelfik, fotokópiák,
fagyis nagyot kaszál ma.
Augusztus őszibarackot érlel,
napsugarak robbannak, szállnak szerte,
a napok puha testén a hő remeg,
hajós bágyadtan fut ki a tengerre.
Hajnal hűvös, sápadt kékjén,
búzamező arany szélén,
hajladozó kalász szárán,
egy zöld tücsök pici lábán
bársonyba bújt dallam csendült.
Nádas vizéből vadkacsa rebben,
zajt csap a szárnya csendes berekben.
Régi nóta
Mint a mesében, egyszer régen
éltünk ketten erdőszélen,
napra forgott tiszta lelkünk,
szerelemtől szárnyra keltünk,
jött az eső, vihar, villám,
de mi együtt szálltunk, repült hintánk,
nem törődtünk semmi mással,
egymás szívét fontuk által...