Nyár
Harmatcsepp vár hajnalban,
arany fény az ablakban,
madaraknak éneke,
élettel nő kék ege,
virág kelyhét merengőn,
fodrozhatja a szellő,
s bodza tányér kristályon,
ringatózik az álom!
Nyári melegben a hajnali szél
tétova árnyék míg odaér,
vízben az álom a párna alatt,
s olvad a járda a talpad alatt!
Egy ördögszekér, egy árva árnyékadó
- unva a telet -
várta a tavaszt, illanjon téli hótakaró.
Egy csőszkunyhó mellett egy pipa karnyújtásnyira
a tájról olvasta sorsát, mi van ott leírva.
Mintha csak tegnap lett volna,
de rég elmúlt már.
Szép volt minden pillanata,
de csak emlék már.
Lent a völgyben, az öreg fahídnál
Azúr-kék égen hófehér felhő suhant,
zöldellő fákon üde rügy dalra fakadt.
Lila ibolyát, orgonát, friss barackvirágot
kínált - mint örök ifjúság -
míg lent a völgyben, az öreg fahídnál
szélsebes iramban elhaladt egy vonat,
a kupéban virágos ruhában ülve
tovatűnt a tavasz.
Itt a tavasz. Minden zöldell s virágzik,
A jó idő az esővel vitázik,
Illata elkábít s bódulatba ejt,
Olyankor az idő múlni elfelejt.
Szerelmes vagyok az elmúlt nyárba,
az éltetőt adó napsugárba,
a szikrázóan ragyogó kék égbe,
szemet gyönyörködtető szépségébe.
Nyár
Mit is mondhatnék rólad?
Gyönyörű vagy. Melegséggel töltöd meg az ember szívét.
Elkápráztatod csillogó, színes dolgaiddal.
Ezer élményt adsz.
Tavasszal elkezdődik minden,
Ilyenkor hűvös félelem nincsen.
Tavasszal a nap kúszik az égre
Madárfüttyel, lágy széllel kísérve.
Alszik a kakas,
az udvar, a ház,
a kertben csak
a szél fuvoláz.
Kint a dombokon
Szép szőlőt szüretelnek...