Nyári erdő
Ezerszín-zölden
burjánzik az élet.
Életek lakják
a fákat s a rétet.
Vivaldi
Nyári melegben
szellő sem rebben,
nyögve bújna, ha tudna.
Fák lombja bágyad,
hajnali vágyat
feledve csak aludna.
Felhő pamlaga a zöld erdő felett
körbe tolong, a fák csúcsaira lóg.
A Nap meg-megáll, fátyla megremegett.
Mindenütt millió esőcsepp pereg,
megtördelik a fülledt, párás csendet.
Quadok zaja
zúzza szét a csendet,
az erdő bája
némán kesereg.
Lepkék szállnak kecses testtel,
szép szárnyakkal nyári szélben,
az örökös napsütésben,
virágos rét közepében.
Gombák
Nagy kalapban sok kis ember,
gombák nőnek erdő szerte,
kosarad, ha teleszeded,
szakértővel nézesd azt meg.
Kedvenc helyem egy szép erdő,
ágak között a fény eljő.
Fák növését megcsodálom,
olyan szép hely, mint egy álom.