Nyelvi játék
A
hajnal
angyala
harmattal varr
arany falakra!
kezemben mindig megfonnyadnak a fánkok
otthagyom hát van ízlésem no meg van gogh
sem bírná süket szegény sőt füstöl az ékszíj
állj meg verdám a globe-ban vár rám shakespeare
elférünk itt hoppá hattyú haver szállj...
Vers neked e rettenetes melegben...
Reggelre meleg lett,
rettenetesen, fecske fecsegett ereszemen
nedvet keresve, de nem kergettem el,
gyermekem eperlevemet nyelte ezerrel,
melybe jegeket tettem.
Lámatetem, lámatetem,
a harmadik kórót ültetem,
s a gerincükön feszült karón a
távol ül, s birka-róna.
Absztrakt képet vetítek elétek,
hitelesen hitelesítek minden rímet.
Ja, nem leszek vulgáris - a hangok megkértek.
Kislány, most hát megkapod az ívet...
Bevezető
Mégis ki írta? Vagy mi? Irkafirka, tinta.
Van-e mintha? Hinta-palinta, ritka,
Mint három ember maradandó titka.
Kinek titka álomtenger?
A pünkösdről írok, de mért nem vívok harcokat?
Nem érint meg a Szentlélek, vagy csak
nem szívom a csíkokat?
Pedig jobb, ha az ember kitűz célokat,
és nem cenzúrázzák...
élt olyan?
Hajnalban a parkban,
madarak csapata harsan,
s csak ballagsz a parkban,
az aszfalt arannyal van rakva a napban,
tavasz van!
Itt egy bélyeg,
nem gurul.
Felragasztva
sír, búsul.
Csupán egy piciny betű, egy rövidke hang, igaz,
Mégis anélkül nem terem más, csak a gaz.
Hajnal hasad,
harang harsan,
a patakban
halacska van.
Fellegekbe emelt
szerelmed, Kedvesem.
Szeretlek Kedves,
ne felejtsd el,
kedvem ne szegjed,
nevettess meg!
Csigaházból csurran-cseppen csendszívének csepp-bilincse,
szóvirága színszalagján széllel szemben száll szeppenve.