Nyelvi játék
Nem tudtam, mit csináljak, de megpróbálom mégis,
Aki á-t mond, mondjon b-t is,
Olyan kéne, aki marad, nem siet,
Felkavarta az állóvizet
Vad legyen, vesse ki rám szárnyát,
Nézd meg az anyját, vedd el a lányát,
Ne csak lásson, hanem hallja,
Sok beszédnek sok az alja...
Mondóka
Annyit beszélsz,
lárifári,
nem győzlek megzabolázni,
szókat cserélsz,
lárifári,
a fülem kezd kettéállni...
mondóka
Búza magból búzatő,
búzatőből búza nő!
Szalma szálán imbolyog,
Nap naponta ráragyog;
szellő táncol körötte,
Hold mosolyog fölötte,
megmondhatom előre,
jó kenyér lesz belőle!
Csámpi lovam csikójának
csámpás volt a lába,
csodadoktor csalogatta
pacipédiára.
Amikor az elme ül,
Az ember elmerül...
Tengerre repül,
Tütül, kerepül,
Megkergül!
Felül, megül, megenyhül...
Szeretlek Kedves,
ne felejtsd el,
kedvem ne szegjed,
nevettess meg!
Valami kéne,
valami nincs,
tudom, hogy lehetne
valami kincs.
Keresi a zsák a foltját,
forgolódik, kesereg:
Tegnap még a folt hátán volt,
mára ugyan hova lett?
Egyszer egy agyagos,
jókedvű, víg dalos,
formázott cserepet,
bögrét és egyebet,
korsót, nagy pocakost,
vagy karcsút, takarost,
- korsón a hasacska
vidáman kacag ma.
Lepke lebben,
feljebb reppen,
lenge, meleg
szelekben...
Harsogja harsonám harsogó hangján,
Hogy híres, honos határunk húzódik hozzánk.
Szerelmem szeretlek,
Szeretem szép szemedet,
Szerető szívedet,
Szeretetteljes tekintetedet.
A zöld fűben fekszik elnémult hegedű,
tavaszi szél penget, fényt vet rá a derű,
Gólya mondja: klap-klap, gyertek, jó madarak,
énekeljünk, csip-csip, a vidámság ragad!
Drága lányka, kedves, ne menj el a tóra,
meg ne lepjen ottan mihamar` a gólya!
Széles út mutatja a tév-irányokat,
keskeny ösvényke, egyetlen sorsodat.