Nyugalom
Hófehér karjával ölel, simogat,
békét sugározva lelkem gyógyítja,
néma tisztasága szívem szólítja,
a csend zenéje elbódít finoman.
Halk ritmusra ringó
lombot karol a szél.
Színpompás öltözékében
szemlél egy madár.
Az égbolton nesztelen suhan a Nap,
Lemenőben van égető sugara,
Langy szellő simogatja a holnapot,
Halkan neszez a közelgő éjszaka.
Öreg mester az,
ki öreg gyermekként
áramlik vízzel, s...
Ma nem csináltam semmit...
Vártam egy bimbó-pattanásra,
vártam, hogy virág nyíljon
az élet színpadára.
Kószáltam a tájon
a világtól fájón,
halk muzsikát szórt rám
patak fuvolája,
rám hajolt az erdő
falombkupolája.
Ez a nap is elérkezett
zamatos illattal,
ma fülemüle ébresztett
lenyűgöző dallal.
Sejlik már a hajnal az ablakod alatt oly lassan, mint
a nyugodt, lágy lélegzésed
Az álom szememből már rég kiröppent, s én csak figyelem
a belőled áradó melegséget.
Székesfehérvár, 2020 tavasza.
Oly hatalmas, olyan derék,
magányos most a nagy kerék,
nem fordulhat - áll magában,
üres fülkék csendmagányban
Susog a szél
mély, alt hangon,
fülembe búg
egy kis sanzont.
Könnyű csipkék holdfényes éjt takarnak,
csendes a környék, mélyen hallgatag,
magány könyököl egy oszlop szélére,
lámpaláng suttog gyengéd szavakat.
Nádas vizéből vadkacsa rebben,
zajt csap a szárnya csendes berekben.
Kezében cselló, kint ül az utcán
szakadt ruhában egy vén cigány.
Tétován táncol vonóval húrján,
szíveket érint, míg muzsikál.
Esteledik - árnyakban
szűkölnek mind a fények,
kertünk kopasz ágain
a megszokás babrál -
távolabb húzódik
tőlem most az élet,
a függés független -
alig egy hajszál...