Nyugalom
A minden rendben van édes hangja
Miközben a hazugságok ringatnak
A hazugságok amiket magadnak meséltél
És amiket egymásnak mondtak a családi ebédnél
Én láttam szemedben tombolni a lángot,
hallottam suttogni néhány kívánságot,
de hazug szavak ölelésében éltem,
megérzések súgtak, néha kicsit féltem.
Puha pehely kék bársonyba rejtve.
Belesüpped lelkem a fellegekbe.
Jártál egyedül téli erdőn?
Hol nem hallatszik semmi más.
Fák ropogása, fagy, ha eljön,
s alattam sítalpsuhanás.
Szendereg, bóbiskol a megfáradt föld,
hallom, ahogy egyenletesen szuszog.
Szíve olyan egyenletesen pulzál,
amilyen halkan a bagoly is huhog.
Csend van, néma, síri csend,
szundikál a világ,
nyugalom van, és béke,
oly árva a világ.
Gyönyörűek a nyugodt sorok
Életemen már én sem búsulok
Elfogadtam mit a sorstól kaptam
Hiszek a megújulásban a tavaszban
Hiányoznak a jó emberek a barátok...
Bajom van a világgal,
Tudatlan sok hibával.
Elkövettél néhány bűnt,
És ez nekem szembetűnt.
Sohasem a bánat töri össze
A szívet, hanem a félelem,
Hogy nem tudjuk elviselni
A szenvedést és fájdalmakat.
Béke. Kósza gondolat.
A sötétben elűzi a rossz álmokat.
Halk nesze fülembe kong.
Áldott szívem csak érte rajong.
Hűvös, őszi szellő járja át a várost. Sápadt
falevelek hullnak a repedt betonra. Fáradt
sóhaj kering az ébredező utcákon:
a hétköznap reggel, akár egy nyűtt vászon,
az emberi arcok sokasága. Sótlan íz:
szürke ég és langyos víz.
Holt-Szamos Vendégház
Szelíd kis hullámok ringatják a testem.
Tűző napon úszok, és észre sem vettem.
Egy gyönyörű, szép nyári napon,
hol mozdulatlan a nyugalom,
egy felhő sincs az égen,
mikor minden pihen minden tétlen,
tűnődöm ezen a szép világon,
mindazon, amit benne látok,
a Nap is olyan fényes, ragyog,
s én is olyan boldog vagyok.
Hajnali kettőt ütött az óra,
s én bágyadtan tekintek fel a Holdra.
Időm, mint a tenger, körülölel a nyugalom,
elfog az ihlet, ez ritka csodás alkalom
Átölelünk,
számtalan színpompás madár,
oltalmazunk,
sok-sok lakó, leszünk talár.