Ölelés
Sokszor csak annyit mondanék...
Sokszor csak annyit mondanék... hiányzol!
S most miért nem vagy velem?
Magamhoz húználak, csodálnám a szemed.
S most vajon miért nem mondhatom?
S most miért csak emléked ölelhetem?
Íme, a szerelem.
Nagyon nehéz nekem.
Egyedül cipelem.
Ragyogó kék, szép szemeid,
akár az égen tündöklő csillagok,
néznek le rám, szerelmes tekintettel
tudják, örökre társad maradok.
Amikor én kislány voltam,
Babakocsit tologattam,
Babáimat fésülgettem,
Szép ruhába öltöztettem.
Behálóztál, így belőled merítek ihletet,
a bennem háló, kivetett sorsú lény mit tehet?
egészen, mert másképp nem lehet,
teljes lényemmel vagyok, ki szeret,
éjen át s napon át, át- meg átölellek,
odakinn levelek remegnek
Ő
Úgy vágyom érintésed... érezni szívverésed akarom.
Reggelente karjaid közt ébredni úgy szeretnék.
Alkonyatkor válladra borulva naplementét nézhetnénk.
/ Ha nem szoritsz... / Én nem tudom... /
/ Majd... / Könnyű, fehér ruhában /
Az / Elmaradt ölelés miatt /...
Romantikus mesében...
Este ültünk a hűs ligetben,
Azúr-selyemfény... rajtunk leple.
Fák, bokrok meséltek,
Vágyak égig értek...
Hiányérzet mélyen lelkemben.
Délutáni napfény
öleli a házat,
Édesanyám arcán
ráncot vet a bánat.
Édesanya, drága kincs,
Tudja ezt, akinek nincs.
Nincs áradó szeretet,
Mi ontja a meleget.
Egy gazdag lány érkezett.
Akkor még nem tudta, hogy hová is.
Azt hitte, mindenütt csilli-villi élet van.
S mindenki majd úrként tekinti.
Itt vagyok, kincsem, beszélj hát!
Mondd el nekem, hogy mi bánt!
Meséljünk most vicceseket,
énekeljünk énekeket!
Szeretethiány
Szeretethiány... ha észre sem vesznek,
Mindenütt, minduntalan nélkülöznek.
Szíved fáj, kutat, talán rossz úton jársz?
Pedig csak pillantásra, mosolyra vársz!
Légy velem
Nem ezerszer...
Bár még egyszer.
Legyél velem,
Fogjad kezem,
Öröm nekem,
Ragyog lelkem.
Sok ezerszer...