Oltalom
Majd, könnyű leszek,
mint a lepke,
vagy mint az árny,
érinthetetlen,
nem látva, csak érezve,
ébren, álmokban
szeretve...
még közelg a tisztafényes ötödike este
kisgyermekkorom...
Kértem tizenöt deka boldogságot,
a szatócs pedig csak pofákat vágott.
Szeletben kéri az úr, netán egybe?
Némileg több lett, kacsintott nevetve.
Virágos lett ma a lelkem -
barkapillám, nárcisz-szemem,
rügyező ág lett tíz ujjam,
mint egy kaptár - felbolydultam...
Angyali üzenetek V.
Engedd el...
tégy úgy, mint a fák
a levelekkel, tégy úgy,
akár a pőre ágak: égre
néznek, némán állnak...
Szabad vagyok,
egyszerűen szabad - kis
moha az északi oldalon,
kevéssel beérem:
napfény meg harmat,
lombsátor árnya -
százéves oltalom...
Ködben bujkáló,
rejtőzködő szépség,
kincseidet tőlem ne féltsd.
Porlad a fény, de elkerül az éj,
fejem lehajtom, támad a szél,
elvész a hang, hűl a lélek,
szorít a szív, mégsem félek!
Lennél-e festmény a vásznon,
azon tündöklő napsugár?
Mi az, amit igazán szeretnél?
Énekeld el, kismadár.
A lélegzet eláll,
S az ég is émelyeg,
Szédülten táncra hív,
A világunk megremeg.
Tarka-barka
Cirmos cicás,
Kerti, réti
Színes virág.
Költészet? - Igen, az -
neked üres szavak,
nekem édes vigasz.