Önismeret
Vigyázz a fára, hogy ne száradjon el,
figyeld a létet, minden nap felel,
törj utat mindig, szó ha megfogan,
akkor élhetsz majd ismét boldogan!
Ha boldog vagy most, áruló vagy.
Feláldoztad mindened.
Mert ebben a bús, gonosz világban
boldog csakis az lehet
Mivel a társadalom részét alkotod
Sablonos a szíved, sablonos, ki vár,
Sablonosan éled sablonból, mi jár.
Sablonod a várad, benne ruha száz,
Sablonoddal véded, Mindegy, mit is látsz.
Tarts ki, kislány! Kérlek, még ne add fel,
tudom, nem egyszerű, de harcolnod kell.
Minden okkal történik, így tanít az élet,
rád virrad majd az a nap, amikor megérted.
Indulnom kéne, de valami húz.
Maradj! Egy érzés a fülembe súg.
Szorongva készülök, érzem a bajt,
maradok mégis, mert semmi sem hajt.
Monológ!
Létezésem kínját most elétek vetem.
Akartátok tudni, ki s milyen vagyok.
Végzetemnek célját sosem keresem,
Magamról már régen túl sokat tudok.
hiányzik ami nem voltam,
hiányzik, mi nem lehettem.
hiányzik amit hazudtam,
s hiányos emlékezetem.
Üzenet törölve Földtől az égig
azért, hogy elhiggyék, jó voltál végig!
Mai világunkban mi lehet az érték?
Talán egy sárguló, elfelejtett fénykép,
kutatva a múltat, szebb jövőre nézve,
kik rég eltávoztak, azokat idézve...
Benned él a végtelen
színes életképeken
gyermekkorod kékjével,
megérint a békével!
Lelkünkben él egy Tűzmadár.
Amikor kitárja szárnyait,
látó tekintetünkre vár,
hogy a lét félelmes árnyait
minden kételyen áthatolva
fénnyel borítsa sárga tolla.
Oda, a túlpartra át
(Kharón? Mihály?) ki visz?
Én nem tudom, ki vár ott...
Péter vagy Anubisz?
Ha bárki is lennék, nem ismerem magam,
életem félelmét így viszem céltalan.
Most járom az utat, most van göröngy benne,
milyen irányt mutat a csillag felette?
minden kritikus ponton más krízis,
a provokált kísérletek ismert
tartományán savas a szájíz is.
korridorral keresztezett kiskert