Önismeret
Hány alkalommal jutott már eszembe,
hogy mit csinálunk rosszul mi, emberek?
Megszámlálhatnám, de oly felesleges,
mert számlálásnak vége-hossza nem lenne.
Számtalan kötetben írtak erről a talányról
- hol rengeteg, önhitt fazon, hol tucatnyi szerény -,
hogy életünket miként kellene élnünk mármost,
hisz ők e rejtélyt zsigerből tudják, megfejtették.
Költőnek születni kell, akkor leszel igazi,
az én történetem más, így hát csak kvázi.
A rímek, az ékes és díszes szavak,
a versmondás tőlem távol állnak.
Ha részekre szednélek,
darabonként megérthetnélek?
Ki él benned?
Kit az agyadba véstek!
egy levegőt szívni elfárad
a tüdő, mégis konyhagőzben
lélegzek. Egyre nyúlik köztem-
közted az előttem-utánad
a jókor jó helyen bölcs kövére
még sohase tudtam ráhibázni,
nem nézem, az út csúcsra fölér-e,
tán gps kéne, vagy akármi.
régen még logarlécem se volt talán
és sok definíció bizonyítatlan maradt
hiába huzakodtam a számokkal ám
hamar átláttam a történelmen csak az
dühít hogy miért mindig mi ittuk a levét
azóta is töröm magam hogy legalább
részben kitöltsem a terebélyes fehér
foltokat tudásom vaktérképén s ha néha...
Igéje tanít,
vízből bort fakaszt.
Sebre tesz tapaszt,
s oldd meg gondjaid.
Vihar vagyok, egy nyári heves vihar,
Ami hirtelen jön s mindent felkavar.
Felnézek a könyvemből
Egy szürke szempár néz vissza rám
Kérdőn felvonom a szemöldököm
Ki ő? Ismer talán?
Csillagjegyek versbe öntve 12/2
Halak
Halak legfőbb ereje: hogy képzelnek.
Legnagyobb erősségük: az érzelmek!
Kifinomult fantáziával rendelkeznek,
TiszTánlátásra teremtettek!
Még gyógyulnom kell végtelen évet,
hogy a sebek hegek nélkül maradjanak.
Kivonni elmémből a szennyező mérget,
a bánatot is, hogy lelketlenül hagytalak.
az álmok kavicsai elkacsáztak
kisimultak a vizek hűs fodrai
sem felhőörvény sem zuhanás
a szív átlátszó tengerében
minden változás összeállt
egy megújult pillanattá...