Önismeret
Pillantás, mely belém égett,
Pillanat, mely csak miénk lett.
Csoda voltál, köszönet érte,
Emlékedet szívembe véstem.
...ne engedj! - senki se vár
hallgat a csend titok leng
cikk-cakk életem elé
tükröt tart a bűn
perszónák sóhaj
hullámok között...
A függöny mögül minden más,
a színész néha hasonmás,
és szerepe meghasonlás.
Elveszett a kép, a táj,
Nem találom magam már.
Múltba nézve keresem
Magamat, mégsem lelem.
Vadul pereg az idő, vasfoga csikorog,
talpaink alatt a föld is már nyikorog.
Hová futsz ily gyorsan, hiszen nem is létezünk!
Nincs mit benyelned, helyetted mi éhezünk.
Kell ez a macera az élettel, mert
meglékelné koponyámat a téboly.
Ürességet kiszellőztetni éppoly
huzatos, mint istenmagányból termelt
Égve hagytam az erkélyen a holdat.
Szúnyoghálón felriadt éji lepke
verdes, a belső tér közös kelepce.
Mesévé eredtek az egyszer voltak.
jókedvem elhagyott ma
oly dekadens vagyok na
persze tegnap is az vó`tam
a szó is belém rekedt
mint plüssmackóban
a brummogás ne kezdd
firtatni úgyse értenél
nyilván valami nagydolog...
Születésnapomra
repülnék repülnék míg bír a szárnyam
jaj olyan gyorsan pereg a filmvásznam
adj erőt édes Istenem úgy élnem
ahogyan önmagamnak megígértem
Ne akard, hogy az legyek, aki sohasem lehetek,
lehet, téged boldoggá tesz, de én csak szenvedek.
Hétfőn decens úrinő,
kedden angyalszárnyam nő,
szerdán szakács, láthatatlan,
csütörtökön díjat kaptam,
ócska ribanc pénteken,
szombat se változtat a lényegen.