Önismeret

Horváth Piroska

A frontok...

Fejem felett összegyűltek,
jöttek-mentek, összegyűrtek
viharfelhők, szürke árnyak -
összeborzolt idegszálak

Tovább...

Molnár Jolán

A lázadó

A lét magammal vívott ütközetek sora...

Tovább...

Molnár Jolán

Puszta fenyéren

Elsüpped a Megtagadott, és döbben
agyamban a menny, elboronált rögben,
vagy tán a pokol zakatol már hamuszín,
cserepesre szikkadt humuszon.

Tovább...

Kövecses Anna

Hazaértem

Tegnapot temettem,
Búcsúztam a szótól,
Ott lettél mellettem,
És jó lett a rosszból.

Tovább...

Kövecses Anna

Patak

Nem minden élő csoda fénylik,
Ha megnyílik a csepp pillanat -
Mert nem lesz már soha a régi,
Mi az emlékekből megmaradt.

Tovább...

Horváth Piroska

A szó

Elhagyta a számat egy szó -
nyelvem hegyén vitorlázó,
hangom vitte - makacskodott,
hozzám már nem ragaszkodott

Tovább...

Kövecses Anna

Kulcsom

Én nem akartam másnak látszani,
Sem csupán egy lenni a sok közül,
Nekem is voltak cseppnyi álmaim,
De csillagkönnyes paraván mögül

Tovább...

Molnár Jolán

Agysaláta sebészet

mostantól nem lehet már
semmi sem egész
ha megkarcol a halál
jön a tűzszerész
szemem keskeny lőrésén
át agyamba lát
ott nincs más csak Ő és én...

Tovább...

M. Laurens

NEM VAGYOK ÉN...

egyperces vígeposz

Nem vagyok én, kérem, pesszimista,
de mit tegyek, ha a boromat más megissza,
és az asszony is a paplan alatt legyint rám,
s nagy vigyorogva mondja:
"Mit akar Kend azzal mán?"...

Tovább...

M. Laurens

RÉG ELMÚLTAM...

Nagyon-régen elmúltam én már ötven,
de azóta is
csupán a saját hátam áll mögöttem

Tovább...

Molnár Jolán

Végső vallomás

Nem tudom már, mit érzek irántad,
annyi vágy, megszikkadt várakozás után....

Tovább...

M. Laurens

A KÉTSZER KETTŐ...

Ülök kis szobámban csendben, egyedül,
s a magány dacol velem: leges-legbelül.
Így hát ülünk ketten, Magam, no meg Én:
szűkké vált e hely, saját létem peremén.

Tovább...

M. Laurens

ADMONITUM

(intés)

Ne higgy a nyálas-nyájas Olvasónak,
ki negédesen áradozik rólad,
miközben úgy hiszi, csak gyenge báb vagy,
s legyint, mikor nem látja, csak a hátad.

Tovább...

M. Laurens

FOSZLÁNYAIM

sorok és gondolatok az utolsó százból

A történelemnek gúnyos búcsút intve
elhaladt mellettem a sorsom: legyintve.
Taposott cipőin billegve, nyögve-sántikálva,
eltűnt a sarkon, maga is füstköddé válva.

Tovább...

Molnár Jolán

Szemüveg-szonett

Lencsék üvegszemében miniatűr
forrpont a Nap, s a lámpák szédült ufók.
Mintha játékpipa pöfögne pufók
felhőbodrot, és zsugorodna az űr.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom