Önismeret

 IdőHosszKedvenc

Erdei Erika

És mégis várom

Begubózni úgy imádok
fotel mélyén, kakaóval,
ha gondolok is tirátok,
andalít - csak altatódal.

Tovább...

M. Kovács Roni

Bevállalom

Ahogyan a tinta
hozzáér s a szó
szárad a lapra
kitörölhetetlenül
ráég sok emlék
a tegnapra
de már itt
leplezetlenül...

Tovább...

M. Laurens

A KÖLTÉSZET KIVERT KUTYÁJA

Vagyok a költészet kivert kutyája,
Ki hiába vonyít, vagy morogva küzd,
Kinek hasztalanul csahol pofája,
Fenn kutyába sem veszik, csak a tetűk.

Tovább...

M. Laurens

MONDD MEG HÁT!

Mondd meg hát, mit is építettél,
Ha nem maradt belőle sem kő, sem tégla.
Hasztalan leírt szavaidnak
Volt-e némi: maradandó hozadéka?

Tovább...

M. Laurens

NINCS HASZONTALANABB...

Mondd hát, Öreg Csont, minek sietni annyira már?
Múltad elkopott, emlékét hasztalan keresnéd,
jobb, ha csendben veszteg maradsz, és kíméled elméd,
ha görnyedő hátad s lábad korod súlyától fáj.

Tovább...

M. Laurens

A KÉTSZER KETTŐ...

Ülök kis szobámban csendben, egyedül,
s a magány dacol velem: leges-legbelül.
Így hát ülünk ketten, Magam, no meg Én:
szűkké vált e hely, saját létem peremén.

Tovább...

M. Laurens

TORKOMBA SZORULT...

Torkomba szorult valaha egy ember.
Sem kiköpni, sem lenyelni nem tudtam,
kiszáradt torkom szorongatta vadul,
ha olykor önmagamnak is hazudtam.

Tovább...

M. Laurens

SZÉP IS, JÓ IS

opusz ön-irónikusz

Szép vagyok no, mi tagadás,
csak egy a baj,
hogy ezt szemmel nem látja más.
Szépen menekül a hajam,
ettől az (állítólag) okos fejtől,
fogaim is ritkulnak már,
s nem álmodok újabb nejről.

Tovább...

M. Laurens

CSAK EGYETLENEGY SZÓT...

(Áprily Lajos előtt tisztelegve)

A kor, orvossága az ifjúság hevének,
bölcsességet és megnyugvást hozhat a végnek.
Mára végleg eltűnt a szószátyár Apolló:
vágyam, csendben lenni, akár egy hasznos olló,
mellyel megnyirbálhatnám a beteg éveket,
az ágaimon sorvadó, sok-sok levelet.

Tovább...

M. Laurens

ÖN-ÉN IRÓNIA

kroki rímekbe oltva

Az irónia csöpög szanaszerte,
e versemet itatja át: a Beste.
- Ön kicsoda? - Kérdtem este.
- Én? Az Ön iróniája vagyok,
e nyomorult pár lapra festve.

Tovább...

M. Laurens

MI EMBEREK

Hominem te esse memento...

Nem létem a rombolás
sem harag vagy gyűlölet
hisz mindenkit szeretni
s alkotni teremtett Isten
életünk nemcsak fülszöveg

Tovább...

M. Laurens

RÉG ELMÚLTAM...

Nagyon-régen elmúltam én már ötven,
de azóta is
csupán a saját hátam áll mögöttem

Tovább...

M. Laurens

ÚGY NÉZ KI, VESZTETTÉL

Cimbora, úgy néz ki, vesztettél.
Ahogyan az a Nagykönyvben áll.
Hulládon dögevő rágódik,
s éhes varjaknak is hagy talán.

Tovább...

M. Kovács Roni

Leraktam tollamat...

Leraktam tollamat, üres lett életem,
majd reményt sutba vágó némely félelmem
elgyötrőn, oly` rettegett világhiányt
gyűrt be a gyomromba, `mit a sors kihányt.

Tovább...

M. Laurens

FOSZLÁNYAIM

sorok és gondolatok az utolsó százból

A történelemnek gúnyos búcsút intve
elhaladt mellettem a sorsom: legyintve.
Taposott cipőin billegve, nyögve-sántikálva,
eltűnt a sarkon, maga is füstköddé válva.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom