Öregedés

 IdőHosszKedvenc

Horváth Piroska

Gondoltok majd rám?

Gondoltok majd rám és vajon, hányan,
mikor megremeg alattam lábam,
bizonytalanul utamat járom,
földi javakra nemigen vágyom

Tovább...

Jurisin (Szőke) Margit

Fogytán az erőm

Fogytán az erőm,
nem tudok kellőn
újra harcba indulni,
élettel szembenézni.

Tovább...

Kustra Ferenc

Őszi részecskék...

Ősszel bőszen sétálhatsz az avarba`,
De Te attól ne legyél "piros" zavarba`.
Ha sétapartner párod ledőlni kíván,
Vastag avar, bizony, megfelelő dívány.

Tovább...

Horváth Piroska

Tupírozott sóhaj

Deresedő tincsem festék alá rejtem,
elmúló időmet lágy szőkére kentem,
csontos derekamra rásimult a párnám,
csendülő szavaim szuvas foggal rágnám.

Tovább...

Kustra Ferenc

Nyár elvonul a téli lakba...

Sorok az öregségről...

Minden nyár véget ér egyszer... itthagy, szelíden elköszön.
Búcsúztatja a lágyan hullámzó elő-őszi szél.
Embernek bármennyire nyár volt az élete, de őszön
Nála is beköszönt már a hűvösödő őszi szél.

Tovább...

Kustra Ferenc

Öregség... (metamorfózis)

Ébredek tétova reggelen.
Tovább? Nincs ötletem.
Öregen? Az élet kegyetlen.

Tovább...

Dobosi Györgyné

Elmúlás

Tűzliliom éget, testem
Mennyből törő láva, utált
sóhajomat visszanyelem,
a titkok cinkosa dumált.

Tovább...

5672

Horváth Piroska

Üveghegyeken túl...

fertőtlenítő leheletű
csend gubbaszt, majd hirtelen
izgágán inal, görget
galacsinba gyúrt múltat
át a folyosón
a kajla huzat

Tovább...

Skarba Adrianna

Falu végén

Falu végén van egy otthon,
Öregek vannak ott hon,
Idős nők és férfiak,
Számukra készült e lak.

Tovább...

Kustra Ferenc

Kiöregedett párbajhős

Öregedő, borostás arca, rézkarc,
Olyan kemény, mint csiszolt ovális kvarc
És kitüremkedik két elfáradt szem,
Az orra meg íves, mint a horogszem.

Tovább...

Domonkos Jolán

Barangolás az emlékekben

Barangolj a természetben,
széltől védett völgyekben,
simogató lágy fuvallat
jót tesz fáradt lelkednek!

Tovább...

Kövecses Anna

Égszínkék

Újságot markol megviselt keze -
Örömtől csillog két türkiz szeme.
Cvikkere fölött mindig kék az ég,
És vígan szállnak tova a fecskék.

Tovább...

Horváth Piroska

Fásultság(?)

Magamból egy üde-zöld csemetét adtam -
lassan már kérgesedem,
földbe gyökerezve - lombruha van rajtam,
őszbe fordult - levetem

Tovább...

Horvát Jánosné

Ősz

Ősszel sárgul, hullik a lomb,
Rövidülnek a nappalok,
Gyengül a nap ereje is,
Korábban beesteledik.

Tovább...

Dobosi Györgyné

Generáció

A lelkem bugyrában sötétség honol,
Felemészti a fájdalmas gondolat,
A kétely egyre csak belül marcangol,
Most mégis meg kell oldani gondomat.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom