Öregedés

 IdőHosszKedvenc

Horváth Piroska

Üveghegyeken túl...

fertőtlenítő leheletű
csend gubbaszt, majd hirtelen
izgágán inal, görget
galacsinba gyúrt múltat
át a folyosón
a kajla huzat

Tovább...

Kustra Ferenc

Kiöregedett párbajhős

Öregedő, borostás arca, rézkarc,
Olyan kemény, mint csiszolt ovális kvarc
És kitüremkedik két elfáradt szem,
Az orra meg íves, mint a horogszem.

Tovább...

Kövecses Anna

Égszínkék

Újságot markol megviselt keze -
Örömtől csillog két türkiz szeme.
Cvikkere fölött mindig kék az ég,
És vígan szállnak tova a fecskék.

Tovább...

Skarba Adrianna

Falu végén

Falu végén van egy otthon,
Öregek vannak ott hon,
Idős nők és férfiak,
Számukra készült e lak.

Tovább...

Horváth Piroska

Fásultság(?)

Magamból egy üde-zöld csemetét adtam -
lassan már kérgesedem,
földbe gyökerezve - lombruha van rajtam,
őszbe fordult - levetem

Tovább...

Horvát Jánosné

Ősz

Ősszel sárgul, hullik a lomb,
Rövidülnek a nappalok,
Gyengül a nap ereje is,
Korábban beesteledik.

Tovább...

Dobosi Györgyné

Generáció

A lelkem bugyrában sötétség honol,
Felemészti a fájdalmas gondolat,
A kétely egyre csak belül marcangol,
Most mégis meg kell oldani gondomat.

Tovább...

Domonkos Jolán

Barangolás az emlékekben

Barangolj a természetben,
széltől védett völgyekben,
simogató lágy fuvallat
jót tesz fáradt lelkednek!

Tovább...

Pfluger Ferenc

Még vagyok

Az alkony bőröm alá mászott,
kitolja kívülre a sok ráncot,
hályog ólálkodik szememen,
szemüveg szorított fejemen

Tovább...

Kövecses Anna

Kendőbe kötve

Csillagfény alatt
Ballag a vándor,
Ruhája szakadt,
Szívében álmok:
Elmúlt nyarakról
Kedéllyel mesél.

Tovább...

Molnár Jolán

A Tejút dala

Hold sápad a Tejút csillámló kövein.
Nézd, a hullócsillag egy ellobbant lélek,
meghal, hogy minden újra kezdődjön megint -
elcsorog a nyár és az élet, az élet.

Tovább...

Vida Gábor

Lelkem gerince roppan

Lelkem gerince roppan,
Mint száraz ág a gazban,
Meg sem nézed jobban,
Nincs már élet abban.

Tovább...

4750

Pothurszky Géza

Nélküled mit ér

Szerelem hexameterben

Nélküled érzem, hamvad a testem, mondd, mit is ér már?
Ébredek, és tudom akkor ment, intett a kacér nyár.
Múlnak az éveim, ám nyílnak még szép csodarózsák...

Tovább...

Pothurszky Géza

HULLÁMOK

Édes Emil emlékének ajánlva

Akár egy vízbe dobott, piciny kő,
ki szüntelen hullámgyűrűket vet,
vagyok, ki bajból kovácsol erényt,
mikor saját gúzsomban szenvedek...

Tovább...

Jurisin (Szőke) Margit

Ami nem változik...

Amit szívemben őrzők...

Egy csodaszép, nyári, csillagos éjben
Ültem egyes-egyedül az erkélyen.
Merengve a csillagokat fürkésztem,
Mily rövid az élet, tűnődve véltem.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom