Örök
A szeretet az örök,
S mint zúgolódó tenger, feltörök,
S a sziklák éleit simítom s töröm szét
Meggyötört, viharos lelkemmel,
S ez az erő van, hogy letaszít,
S van, hogy égig emel
Szüleimre emlékezem
Most nehéz könnyek peregnek le
a szívemre, befelé folynak,
nehéz a szó, minden gondolat,
édes szüleim egyszer voltak.
Kedvesemnek
Olyan vagy, mint napnyugtakor az
utolsó fénysugár, merthogy nincs
nálad szebb.
Az álmok, vágyak tovaszállnak,
Emléket hagynak a pusztuló világnak.
Miért válik ismét minden köddé?
- Mert, mi emberi, nem lehet örökké!
A kezdet lőn a vég is, mint egy görbe tükörben,
Uroborosz tánca ez egy végtelen körben.
Árnyat győz a hajnalfény, az éj már málló, sötét tömeg,
s a reggel e talmi békét bíbor koronggal pecsételi meg.
Karácsony éjjelén egy csillag szállt a föld felé.
Ragyogott, mint a nap, felszárította a szívekben a hideg havat.
Levetkőzöm a bűneim,
kínjaim új gazdához eresztem,
nem engedem nekik, hogy testem végső erővel
teljesen ellepve megfertőzzenek,
lelkem kulcsát lenyeltem
a táncoló habfigurákon át,
majd gyomorszájba vágott a félelem,
a szégyen s az alázat egyaránt-...
Fogadalom
Ráébredtünk, csak párban szép az élet,
Most feladjuk a szingli életünket.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Valami szépet szeretnék átadni,
Egy pillanatra téged láttatni,
Hogy arcodon mosolyt lássak,
Hogy egy kis boldogságot hozzak,
Hogy tied legyen csak e pillanat,
Építek hidat egy gondolat alatt.
Ami porból lett, az porrá is válik,
Nem ér semmit, itt marad,
Ezért nem a pénz vezérel.
Csak a szeretet éltet,
S a szeretetnek szava.
Itt az ősz,
és a szívem összetört.
Nincs már, mi örök,
csak a végtelen eső.
Remény és Szerelem,
Szerény és levelem.
Szavakat terelem,
Épp ezért szeretem!