Örök
Az álmok, vágyak tovaszállnak,
Emléket hagynak a pusztuló világnak.
Miért válik ismét minden köddé?
- Mert, mi emberi, nem lehet örökké!
A kezdet lőn a vég is, mint egy görbe tükörben,
Uroborosz tánca ez egy végtelen körben.
Árnyat győz a hajnalfény, az éj már málló, sötét tömeg,
s a reggel e talmi békét bíbor koronggal pecsételi meg.
Karácsony éjjelén egy csillag szállt a föld felé.
Ragyogott, mint a nap, felszárította a szívekben a hideg havat.
Levetkőzöm a bűneim,
kínjaim új gazdához eresztem,
nem engedem nekik, hogy testem végső erővel
teljesen ellepve megfertőzzenek,
lelkem kulcsát lenyeltem
a táncoló habfigurákon át,
majd gyomorszájba vágott a félelem,
a szégyen s az alázat egyaránt-...
Fogadalom
Ráébredtünk, csak párban szép az élet,
Most feladjuk a szingli életünket.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Valami szépet szeretnék átadni,
Egy pillanatra téged láttatni,
Hogy arcodon mosolyt lássak,
Hogy egy kis boldogságot hozzak,
Hogy tied legyen csak e pillanat,
Építek hidat egy gondolat alatt.
Ami porból lett, az porrá is válik,
Nem ér semmit, itt marad,
Ezért nem a pénz vezérel.
Csak a szeretet éltet,
S a szeretetnek szava.
Itt az ősz,
és a szívem összetört.
Nincs már, mi örök,
csak a végtelen eső.
Remény és Szerelem,
Szerény és levelem.
Szavakat terelem,
Épp ezért szeretem!
Elmúlatott vágyaim,
ma emlékezem,
kísértek álmok
és kísérteteim,
hittem az életben,
hittem, szerettem,
hittem az örök Társban,
kit soha el nem feledek.
Beceneve a cica, mert szereti őket,
a dorombolós, cuki kis emlősöket.
Háza táján neki nagyon sok van,
elveszik a macskabirodalomban.
Őspáfrány nyoma a szénné lett éjben,
anyagba lepréselt örök pillanat,
hívd elő hittel, hogy gyémánttá érjen
a rég halott csillagok fénye alatt.
Bíborruhában érkeztél,
lángoló szívvel égettél...
Mily bódulat szerelem és ital,
boldogságra mind a kettő utal,
és mindkettőt fájdalom illeti,
ha titkolja vagy fennen hirdeti.