Öröm
A költő szívéből ír,
A lelkéből ad.
Törött szíveket rak össze,
Soha nem hazudik, őszinte.
Titka nincs, (de) ha mégis, azt leírja.
Belőle alkot.
Te voltál nekem serdülő korom óta
A tiszta jóság és a védő szeretet.
Ha valaha is ketten egyek voltak mi voltunk azok
Éltünk boldogságban egymásnak mosolyogtunk
Soha senkit asszonya nem szeretett úgy mint én téged
Én drága egyetlen hű társam édes jó férjem
Tiszta szívvel kívánom minden nőnek úgy éljen mint én...
Éppen indulok megyek veled
Velem dobog az égő szíved
Szivárványégbolt a fejünk felett...
Szerelem, szerelem,
te csodás érzelem,
nincs a földön még egy
ilyen veszedelem.
Fehér hóvirágot
szép csokorba kötöm,
azt, hogy a párom vagy,
néked megköszönöm.
Tavasz ágán ring a lány,
Átok rajta a magány.
Jer, ó, jer, csiklandós szerelem,
Gyere már, és foglald el magad velem.
Ez ünnepélyes alkalom,
Mit ma nyit meg az én angyalom.
Új tervek, új vágyak,
Lehet ez már a mának, de inkább a holnapnak.
Elindul egy új úton, mit már korábban
Máshol, országosan is bizonyított.
Megint elmúlt egy év,
itt van a szilveszter,
temessük az évet,
hátha egy jobb jön el.
Szereti a magyar
jól érezni magát,
ropogós malacsült
díszíti asztalát.
Két éves lett Vince, párom unokája,
babazsúrt rendezett neki a családja.
Volt nagy sürgés-forgás, jöttek a vendégek,
aki csak arra járt, mindenki betévedt.
Megérkezett a Mikulás,
nem volt tele zsákja,
mégis teljesült a gyermek
régen vágyott álma.
Fáradtan keltem, ma így ébredtem,
korán reggel barátom is ezt kérdezte,
hogy hogyan éljük túl ezt a mai napot,
kávémat kortyolva ezen jár gondolatom.
Szeretek várni a hajnal csodájára,
felkelő Nap pompás fényáradatára.
Szeretem reggel a hálát a szívemben,
azt az örömöt, hogy ismét felkelhettem.