Összetört szív
Csak nézek értetlenül, összetörve,
hogy lehet, hogy vége?
Annyi közös élmény, annyi közös év,
annyi minden nem történt meg még.
Ne csukd be az ajtót,
Ne menj el!
Most nem hiszed el, hogy
Mi vagyunk az életed.
Összetört hajnalokba bújtak szétzilált álmaim,
lehajtott fejű szégyen csendült a veled-semmibe.
Megrázkódott életem. A színek festővásznain
nem bonthatók a feketék apró elemeikre.
Csak a létem ilyen káosz.
Ősz volt, és eső esett. Aztán útközben szívünkből
kiesett ez az emlék... Vízszínű lett a szívfesték,
s oly sok színtelen színt festett rám ezernyi jaj-ködből...
Beléptél az ajtón, néztem.
Oly gyönyörű voltál, égtem.
Boldogság volt,
Tartott,
De mint minden, ez is elfogyott.
"Hogyha majd megszeretlek - mondtad egyszer -
piros rózsával jegyezlek el.
Ágyadba lopom, hogy így ébredj reggel -
párnádon rózsalevelekkel...
Szürke homokká porlott szét életem,
lassan széthord az idő, mint port a szél.
Lelkembe mar minduntalan végzetem,
fülemben ott dobol a szüntelen miért?
Szívem megint porfelhőben hever.
Eltaposta az ellenség, s hercegnőm is elvevé.
Összetört.
Herencsényiné Farkas Zsuzsanna
10 évvel ezelőtt, október 1-jén megtörtént a csoda.
Beléptél életembe, mint egy Casanova.
Már az első csók is egy varázslat volt a tóparton,
Ott akkor a szívünk eggyé forrt.
Elfeledett, régi emlék,
szerelemben hinni mernék.
Felelevenedett a rege.
S szerelme felkelt.
Összetörted szívemet, fáj ugyan, de túlélem,
Nem vagyok neked jó, azt hiszem, úgy vélem,
Feladni miattad az egész életem, mit már elkezdtem?
Bevallom most már: Ebben oltári nagyot tévedtem!
Összetört szív dobog furcsán, elvéti az ütemet.
Összetört szív küld az agynak érthetetlen jeleket.
Összetört szív dallamát hallom,
Szertefoszlott minden kívánságom.
Csak egyetlenegy könnycsepp hullott,
De ezzel egy fejezet végleg bezáródott.