Összetört szív
Ne kérdezd, miért hullajtok könnyet,
Sodor az élet, nem mondanék többet,
Sodor a bánat, éget az érzelem,
Néha egy kérdés, miért is létezem?
Boldogság volt,
Tartott,
De mint minden, ez is elfogyott.
Életem árán is megvédenélek,
De te nem.
Elvitted teljesen az eszemet,
És most itt fekszek.
Új embernek kéne lennem,
Végre téged elfelednem.
Elengednem, el, a múltat,
Hogy elkezdhessek egy újat.
Szívem eltörted.
Eldobtad örökre.
Eltiportad szerelmem,
De nem haragszom rád!
Mindennap útra kelek,
Ugyanaz a busz, ugyanazok
A kerületek.
"Hogyha majd megszeretlek - mondtad egyszer -
piros rózsával jegyezlek el.
Ágyadba lopom, hogy így ébredj reggel -
párnádon rózsalevelekkel...
Szürke homokká porlott szét életem,
lassan széthord az idő, mint port a szél.
Lelkembe mar minduntalan végzetem,
fülemben ott dobol a szüntelen miért?
Szívem megint porfelhőben hever.
Eltaposta az ellenség, s hercegnőm is elvevé.
Összetört.
Herencsényiné Farkas Zsuzsanna
10 évvel ezelőtt, október 1-jén megtörtént a csoda.
Beléptél életembe, mint egy Casanova.
Már az első csók is egy varázslat volt a tóparton,
Ott akkor a szívünk eggyé forrt.
Elfeledett, régi emlék,
szerelemben hinni mernék.
Felelevenedett a rege.
S szerelme felkelt.
Összetörted szívemet, fáj ugyan, de túlélem,
Nem vagyok neked jó, azt hiszem, úgy vélem,
Feladni miattad az egész életem, mit már elkezdtem?
Bevallom most már: Ebben oltári nagyot tévedtem!
Összetört szív dobog furcsán, elvéti az ütemet.
Összetört szív küld az agynak érthetetlen jeleket.