ősz
Ősz lett, megjött levélgyűrőn-izzó, szent harag.
Szerettük a meleget, ellene ez fakad.
Viharok várhatók, zajjal jön az ősz, mint rém,
Lesz majd sok eső is, bár mindezt nem szeretném.
Egy kis parázs, mi lángra kap hamar
Nagy tűzre gyúl, perzselő hévvel ég
Test lágy a karban, láb kúszó inda
Egymásba dőlő, ős, vad szenvedély
Tegnap sötét, álmos volt a reggel,
nyirkos ruhában ballagott,
szürke volt az ég, s csaholt a felleg,
magáról csíz sem hallatott.
...pillanataim...
Elnyűttebb a test,
nem úgy a vágyakozás,
szerelemre vár.
Fúj, őrjöng, mint megsebzett vad...
A vihart eredeti Baso féle stílusban, tankában írta meg a szerzőpáros...
Szél úrfi futkos,
Lebbenti leveleket.
Gyengét leveri.
Tegnap még boldog voltam.
Haiku csokor - eredeti Basho féle stílusban...
Fönt alkonyodik,
Bíborvörös ég-alja.
Ég még azúrkék.
*
Esti szél kereng,
Bíbortüzű ég alatt.
Október
Sárkány-leheletű nyárnak most már vége,
napnak palástjáról aranyrojtok hullnak,
rozsdás kosztümjében ősznek ékessége,
izzó csipkebogyót fognak rőzseujjak
Szerelmünk padja
Itt van már szeptember második fele,
az ősz belopta magát a szívekbe.
Verőfényes szombat délután
kedves pár ül a park kispadján.
Fűzfakéreg roppan a semmibe,
Ürességet vádol benne az ősz...
Petőfi parafrázis nyugdíjba vonulásra
Még gyerekek játszanak a Maros parton,
kiskölykök ugrálnak az ablak előtt,
de csontjaikban érzik már a tanárok,
elmúlt a nyár, és vele a szünidő.
Megírnak, majd lehullok én pirosan, barnán,
halálom színt hoz az életbe készakarván.
Fátyolként lebegő lomha, ködös levegő,
alant szól a lant egy laza avar-heverőn.
Búcsút int a nyár
A lángvörös napkorong, mint fáradt csillag,
egymáshoz simuló felhők alatt ballag,
álmos szeme a végtelenbe réved,
nyugat felé tart, hol pihenőre térhet.
Ó, nyár, már megint búcsúzunk,
még egy utolsót randevúzunk?
Látom, még maradni próbálsz,
ám rút felleg húzza a pórázt.
Meditáció a létezésről... Versben, apevában és 10 szavasokban írva.
Ősz:
Vége már a nyárnak, a napfény erőtlen,
Majdnem elvész már a fakón-kékes égen...
A kisbogarak már csak életuntan csámborognak,
Keresik nyomát a már végleg elmúlt, szebb napoknak.