Ősz
Kopogtatott hozzánk kedvesen az őszi szél.
Síri csendben elrévedve az elmúlásról mesél.
Hallgasd, mily szomorúan, ellágyulva beszél,
Rózsaillatú nyáréjszaka csak emlékeinkben él.
Sárgult, rozsdás falevelek
ősszel, ha lehullnak a földre,
messze hordja az őszi szél
lassan, elvesznek a ködbe.
Őszi nap reggelén
Töpreng az elmém
Hogy is van ez
Fagyott macskalábnyommal érkezett nyikorgó szeptember,
Megdermedt virágok, elfagyott álmok.
Ásító, párás, hideg reggel.
Ősz volt, mikor egy ködös reggelen -
Még emlékszem, milyen volt,
Nem tudom, mi lett veled,
Csak azt tudom, hogy ősz volt.
Megérkeztek ismét az őszi reggelek,
Színesen hullanak a fákról a levelek,
A természet szép lassan álmához közeleg,
Lelkemben én is lassan elcsendesedek.
Éberen figyel a nagy pók, amott egy légy támolyog?
Csipkeháló kifeszítve, és a rovar rápotyog.
Gyere beljebb invitálja: dúdolok egy altatót,
elringatlak a sarokban, mint óceán a hajót.
Eljött az ősz, eljött megint,
lehullnak a levelek,
őszi eső szomorúan
áztatja a kerteket.
Színes falevelek hullnak a fákról,
megérkezett már a hideg ősz,
nincs már zöld lucerna a földeken,
almafa ágát rágja az őz.
Aranyszínű lett az egész világ,
lám, pompázik sok őszi virág!
Rőt színben kacagnak a levelek,
velük a szelíd szél enyeleg.
Ez itt az erdő, a csend, a nyugalom,
szépsége betakar - jutalom,
hallgatom e gyönyörű, őszi dalt,
ahogy a fák között csendben átnyilall.
Egy régi könyvben megsárgult lapok,
kevés írás, inkább hangjegyek,
félig nyitottan áll az avaron,
ősz hullat rá színes levelet.
Szőlő, körte, zöld alma,
Tedd ide a tálamba,
Hamar beleharapok,
Egykettőre jóllakok.
Ó, november, jaj, november -
depressziós minden ember,
ködrongyodban perdülsz, fordulsz,
kurta fényben reményt koldulsz
Nézem a virágom,
sajnos, nevét se tudom.
Révedezve bámulom,
mint az őszi álom...