Ősz
Elhervadt már a pipacs, mely lángba
borította a nyári mezőt.
Elmúlt az év is, mely megbetegítette
a fáradt tüdőt.
Hideg őszi napok után
Még egy utolsó hőhullám,
Mit felhevít a napsugár,
Majd végleg elköszön a nyár.
Őszi hálaének
Állok kicsinyke szobám ablakában, és nézem, amint a vidám,
Napsütéses nyár homloka felett árnyak gyülekeznek.
Látom, ahogyan a mennyei festő óriás palettáján már
Kikeverte az ősz pompás színeit: rozsdabarna, sárgászöld,
Rőtvörös és bíborszín foltok tarkítják a természet
Isten által szőtt, a Földre szabott, színes köntösét.
Alig volt szeptember,
még fürtjeimmel játszadozott a Nap,
fogócskáztam vele vígan, boldogan,
szél port fújt szemembe, még az se zavart.
30 fok ragyog
Csak úgy
ragyog tisztán,
felhők nélkül,
nyár melegét ontja,
s az
őszi köd vénül.
Nyár-rabjaira zárják a cellát,
göröngyön ülnek, merre a szem lát,
harmatot sírnak, parazsat köpnek...
Ősszel a bánat
sepri a tájat,
gyűlik a felhő,
futkos a szél.
Midőn először látlak én,
őszike nyílt a vágyak mezején.
Ott ültél a fűzfa kinyúló gyökerén,
midőn először látlak én.
Képes naptár 9.
Az ősz előszobája lassan megtelik vendégekkel:
gyümölcsözön, dió, mogyoró kopogtat bőséggel.
Szeretlek, ősz, most is,
Ahogy fölém hajolsz
A tikkasztó nyár után,
S mint tapasztalt szerető,
A végtelenhez emelsz
Aranyló pillantásod
Parázsló fátyolán.
XXVII.
Hűvös éjszaka ágán ül a magány,
Egyetlen csillag van most az égbolton,
Amelynek fénye olyannyira parány,
Hogy nem is látni másik fát és bokrot.
...
Még hagyom, hogy a napsugártól elnémuljon nevető hangom.
Őszi levélként hullik alá
szívem egy darabja.
Vénasszonyok nyara
Fapadosan üzemel a nyár,
potyautas minden napsugár,
vénasszonyok kint a padon,
startra vár a pletykaszezon.