Ősz
Mikor ősz lett a vasúti híd egén,
kilépett az utcára egy merész legény,
markában egy szál gyertyával lépdelt,
lángját lobogtatva Isten előtt térdelt.
Nádszálak közé
bújt el a tavasz,
szép nyárnak öltözött,
így lett nagy kamasz.
Herbstnacht
A bús szobám erkélyén állván,
Segítségért csendben kiáltván
Végtelen fájdalmat érzek újra,
Zsong a halál hegedűjének húrja.
Nyár a ruháját leveti,
távoli báját elveti,
sárguló ágyát megveti...
Tegnap előbújt a hóvirág,
és rigó zengett melódiát.
Ma fagy volt, metsző tél, jég roppant,
fákon ékes zúzmara fogant.
Keringő
Őszasszonyunk perdült - alázatos tánccal,
galagonya arcán rőzse-fonta ránccal,
tenyér-menedékben pihen alkony nesze,
tegnap-pillanatban bronzos, gyenge keze...
Cikázott a napsugár a tó vizén,
tündérrózsa kivirágzott a szélén.
Kedvesemmel ott pihentünk egy hétig...
Elsápad a Nap fűzágak szerelmén,
fakulnak jégtűkkel szegett fűszoknyák...
Épp` a réten sétáltunk, amikor utolért a zsivaj,
Lecsapott a szélvihar, csak úgy odaért a vad moraj,
Épp` a réten sétáltunk, amikor utolért a zsivaj.
Őszi levelek,
Van, ami már barnásba csapott.
Érezni szagát, tán` rothadott?
Ázott úton... téli léptek alatt levelek.
Ősz esőt is hozott, így vizesek levelek...
Hajnali harmat
Erdei várromokon.
Árva pókháló...
*
Harmatos reggel
Fehérre festé mezőt.
Kopogtatott hozzánk kedvesen az őszi szél.
Síri csendben elrévedve az elmúlásról mesél.
Hallgasd, mily szomorúan, ellágyulva beszél,
Rózsaillatú nyáréjszaka csak emlékeinkben él.
Sárgult, rozsdás falevelek
ősszel, ha lehullnak a földre,
messze hordja az őszi szél
lassan, elvesznek a ködbe.
Őszi nap reggelén
Töpreng az elmém
Hogy is van ez
Fagyott macskalábnyommal érkezett nyikorgó szeptember,
Megdermedt virágok, elfagyott álmok.
Ásító, párás, hideg reggel.