Ősz
Májusi tél margójára
Bolond ez a világ, ezt azért elmondom,
ki kell hát, hogy mondjam, magamba nem fojtom...
...Tél úrfi ténfergett ingben és gatyában,
benne volt a sztori - Blikkben és Kacsában...
Hajnalvörösben lángol a repkény,
csészékbe töltöm a gőzölgő kávét,
áldásos aroma eltölt reménnyel,
egy szép, őszi nap ígéretével.
Uram, köszönöm neked a reggelt!
A távoli nyár
hideg lélegzete érződik...
Az őszi napsugár aranysárga
leveleken nyugszik le, s szunnyad.
Bagolyszárnyon jött a nap
Újhold sötét tengerén,
Medve hátán bölcs vénasszony,
Az Ősz érkezik felénk.
Üres padok, teli lelkek,
Ősz elején hova lettek?
Zsongó termek,
Elvetett tervek.
Mit mondhatnék? Üres az asztalom.
Egy hét múlva telepakolom.
Nyár vége van, készül az ősz,
Ritkák már a mulatságok,
Munkához lát tanár és csősz,
Viszlát, nyári bohóságok!
Levetve ködfátylát a világ,
s az ősz napsugara járta át.
Egy nyugodt szombat délután.
Nem éget a napfény, fúj a szél a téren,
nem tudtam, hogy ősz van, nem szóltak, de érzem.
Lehetne csak egyszer, hogy a tél ne volna?
Hogy csak tavasz és nyár, csak meleg idő volna?
Összevissza száll a szélben
egy falevél, tetten értem!
Látom, ahogy fészket keres,
elrejtőzne múlás helyett.
...A levegő szorul,
Félelmem szorongat.
Játszik a hév,
Vágyként remél,
Az életkedv elporlad.
Haikufüzér
tavasz tükrébe
nézve sima babaarc
tekint rám félve
Ugrik a béka kerek kis tóba
a gólyák elől,
ahogy csak bír,
- fátyol alól,
a ködből messze
feljön az égre a hajnali pír.
Tovaszáll a nyári szellő hirtelen,
az ősz kopogtat, majd csendesen
ragyog megsárgult falevelekkel.
Beköszöntött az ősz egy borús hajnalon,
Kendőbe kötve jött, mint rejtett bánatom.
A nyár épp búcsúzott, enyhe melege élt,
Ám űzte őt hidegen az eleven szél.