Ősz
Felhők kerengnek,
Madarak készülnek,
Immár útra is kelnek.
Búcsúzik és elköszön a forró nyár,
Nem forog a napraforgó feje már.
Kezdődik az őszi színkavalkád,
Csendesen csobog a kerti kaszkád.
Ködbe vész a nyár,
hullócsillag tovaszáll,
levelét bontó fák állnak,
szeptember lett már,
az iskolapad vár!
(bokorrímes)
Ültem egy padon, szemben lángfelirat lebegett...
Veled fekszem, Veled kelek életre.
Valóra vált szívemnek tavasza,
Frissülő lomb közül Neked szól éneke,
Rólad mesél a kis cinege szava.
Napsugár
Őszre hajlik az idő, újra
fenn a hátitáskák,
a legelőn nem járnak sáskák,
lassan ködös lesz a reggel,
s már a nap sem perzsel!
Fákról hulló színes levél
tarka szőnyeget hint elénk,
piros, sárga, rozsdabarna
a fű színét eltakarja.
Hamuvá lett, mint a kihűlt parázs.
Erős lelkemből a fénylő varázs.
Ropog lábam alatt a száraz ősz.
Sós könnyemet átmossa az eső.
Májusi tél margójára
Bolond ez a világ, ezt azért elmondom,
ki kell hát, hogy mondjam, magamba nem fojtom...
...Tél úrfi ténfergett ingben és gatyában,
benne volt a sztori - Blikkben és Kacsában...
Hajnalvörösben lángol a repkény,
csészékbe töltöm a gőzölgő kávét,
áldásos aroma eltölt reménnyel,
egy szép, őszi nap ígéretével.
Uram, köszönöm neked a reggelt!
A távoli nyár
hideg lélegzete érződik...
Az őszi napsugár aranysárga
leveleken nyugszik le, s szunnyad.
Bagolyszárnyon jött a nap
Újhold sötét tengerén,
Medve hátán bölcs vénasszony,
Az Ősz érkezik felénk.
Üres padok, teli lelkek,
Ősz elején hova lettek?
Zsongó termek,
Elvetett tervek.
Mit mondhatnék? Üres az asztalom.
Egy hét múlva telepakolom.
Nyár vége van, készül az ősz,
Ritkák már a mulatságok,
Munkához lát tanár és csősz,
Viszlát, nyári bohóságok!