Őszi
Hulló falevelek halk neszét
fogja fel az esti szél.
Mintha megállt volna az idő egy pillanatra
És mintha megállt volna az idő egy pillanatra...
Néztem, ahogy megcsillant a napsugár az ormokon,
A mézízű szőlőtőkén időzött egy szusszanatra,
Lábam, mintha gyökeret vert volna... még álmodozom.
Ázott földet világít halvány lámpafény,
díszes felhők mögött felizzik már az ég.
"Mintha pásztortűz ég őszi éjszakákon"
oly vörös, és kietlen a távol
sugárzó, izzón derengő napkorong,
belülről egy hideg, feszítő érzés jajong.
Némán távozott,
meghalt a nyár,
emléke maradt csak -
hűvös szél jár.
Rácsos ágyában
mosolygó bárány
víg dala szárnyán
gyermeki lét,
boldog a ház és
boldog a lélek,
gondtalan évnek
gyűjt gesztenyét.
Gyöngyvirág illatú mesekertben élek,
szívemben száz csodát, képeket zenélek.
Habkönnyű szárnyakon álmaim dúdolom,
végtelen vizeken magamat ringatom.
Egy mosoly szaladt az arcodon
Ahogy az írás hangzott
Harcokon és tereken át...