Őszidő
Születésnapomra
Friss, üde tavaszok, érett, forró nyarak,
hatvan évem alatt gyorsan elszaladtak.
Szerettem-e mindig, a sors nem kérdezte,
minden jóságát, szépségét elém tette.
Rozsdás a tölgyfa, sárgulnak a nyárlevelek,
az erdő fái között csendben lépegetek.
Két eperfa éppen álomra hajtja fejét,
lerakják lombjaik szivárvány színét.
A távoli nyár
hideg lélegzete érződik...
Az őszi napsugár aranysárga
leveleken nyugszik le, s szunnyad.
(Bokorrímes)
Súlyos esőfelhők - lassan - nehezedtek az erdőre,
Úgy látszott, elvannak, szinte lombozatra könyökölve.
Az esőcseppeket meg valami porlasztó szétverte...
Őszi sirató
Ökörnyál fröcsög a pletykás ősz szájából,
nem esett messze az alma a fájától,
kormos, bő szoknyája károgó népségnek
nem hagy semmi teret vakító kékségnek
Derűre borút hozott
Ősz,
Ködhomály fed tájat,
- Tán elmét is -
Ki tudja, még mit,
Mennyiből hányat?
Őszi fényben fürdik a táj,
őszről mesél már a világ,
lágyabb fények szeretgetnek,
édesebben ölelgetnek.
Levették a fák smaragdzöld szépségüket,
magukra öltötték tarka köntösüket.
A büszke nap önzőn megvonja melegét,
rezgő levelek hullanak szerteszét.
Kútnak holt kerekén
varjak károgása
csapzott őszidőnek
keserves sírása.
Sápadt volt a reggel, komor
és nem hozott egyebet,
mint magába ölelt
didergő szerelmet.
Ősz eleji hangulat
Lágyan suhant át a fák között
a szeptemberi szél, s lágyan
billent meg tőle minden levél,
gyengéd üdvözlése ez a közelgő ősznek.
Aranyló sárgába öltözött
természet lágy mosolyú,
szelíd fények
az arcomhoz érnek.
Büszke fák, fenyők és tuják
Lombjaikat nem hullajtják.
Minden zord időjárásnak
Ellenállnak s télre várnak.