Őszinteség
Még zene fülemnek a hangod,
még látom, kék szemed hogy nevet rám,
de már nem hiányzom néked, beérted
kevesebbel, érted nem hatott imám...
Úgy kellene lennie,
ha megkérdeznek,
egyenes beszéddel felelj
úgy, mint kinek tiszta énje,
nem lapít, nem hallgat el.
A szerelmi csend
Végtelen tengerén létezem
Hol fenn, a víz színén,
Hol elmerülve dolgok lényegén...
Gyermek tanítandó,
hiszen úgy kapjuk
éretlenül, képlékenyen,
tanulsága mi magunk vagyunk,
ő még hisz, őszintén szeret.
Szelíd arcom kicsi bárány.
Légy ma te is kedves sárkány!
Dühös tüzed ne is égjen!
Jöjj és játssz velem a réten!
Akasztják a hóhért,
Akasztják a lelkem.
Hinni akartam
Az igaz szerelemben.
Makramé az élet.
Úgy van, ahogy nézed.
Elrejtheted léted.
De ismerem lényed.
Álruhás a végzet.
Gondok viharában
néha forgószél vagyok.
Ezernyi felleg alatt
csak szerelmed ragyog.
Legyen az új év
bőséges, gazdag!
Illatozza be
napjait sült-szag!
"Az anyák csak éjjel sírnak!"
Bevallom, én soha nem tagadtam, ha fájt,
nem bújtam el az éjben,
vagy egy eldugott sarokban,
rajtam látszott mindig is,
ha valami bánt.
Begombollak magamba, hogy kigombolkozhass bennem.
Ha kigondolsz, én rád gondolok.
Beléd nézek, hogy lássam, hogy nézel ki.
Beszólok, hogy kimondd végre!
...harag nélkül
Felhúzok egy bő kabátot,
s beburkolózom a hidegben.
Csalódott szeretetem sír,
míg egymaga jajong szívemben.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Rajtad van, rád rakódott.
Húznád, tépnéd, ez nem én vagyok!
Hogy került rád, már nem tudod.
Rád ragasztották, vagy Te ragasztottad,
hogy vedd le az álarcodat.
Sorra gombolyítjuk
életünk szivárványos fonalát,
mint terebélyes fűz, növeszt
földre hajló "bú-koronát."