Őszinteség
Az életet ünneplem,
nem a halált.
Mert, akit szerettem
és meghalt,
az a lelkemben örök
helyre talált.
Ház asszonya lennék, leszek.
Férj kedvére tennék, teszek.
Ha vágyom rá, megérintem,
Ám ha nem, hát ne érintsen.
Igen, Ő az, ki borúra örök derűt hozott
Egy nyárias napon, mikor megszülettél
Igen, Ő az, kiért szeretetem sosem kopott.
Szívem örök birtoklója csak Te lettél.
Most ellenségeskedésnek
nincsen itt az ideje,
ki társában hibát észlel,
arra kérem, ne tegye!
gondolatgyapjak közt lelt a szürke hajnal,
s amíg betakartál,
kértelek számtalanszor, hogy még itt maradj
velem. nem akartál.
Nem fogja le senki a két kezünk,
semmit nem ér a hit, ha vétkezünk!
Még zene fülemnek a hangod,
még látom, kék szemed hogy nevet rám,
de már nem hiányzom néked, beérted
kevesebbel, érted nem hatott imám...
Úgy kellene lennie,
ha megkérdeznek,
egyenes beszéddel felelj
úgy, mint kinek tiszta énje,
nem lapít, nem hallgat el.
A szerelmi csend
Végtelen tengerén létezem
Hol fenn, a víz színén,
Hol elmerülve dolgok lényegén...
Gyermek tanítandó,
hiszen úgy kapjuk
éretlenül, képlékenyen,
tanulsága mi magunk vagyunk,
ő még hisz, őszintén szeret.
Szelíd arcom kicsi bárány.
Légy ma te is kedves sárkány!
Dühös tüzed ne is égjen!
Jöjj és játssz velem a réten!
Akasztják a hóhért,
Akasztják a lelkem.
Hinni akartam
Az igaz szerelemben.
Makramé az élet.
Úgy van, ahogy nézed.
Elrejtheted léted.
De ismerem lényed.
Álruhás a végzet.
Gondok viharában
néha forgószél vagyok.
Ezernyi felleg alatt
csak szerelmed ragyog.