Őszinteség
Őszinte, szókimondó lélek,
akit nem ijeszt meg a versben beszélek,
aki bátran küzd akkor is, ha nincsen
értelme széllel szembeszállni egy bizonyos szinten.
Ó, mily` sivár lenne ez a világ NŐk nélkül!
Értük szíved kiált, mert bizony szórakoztatóbb velük az élet
- még akkor is, ha netán a pokolba kéred
létezésük piciny szem morzsáját,
mikor rajtuk a rapli, és szemed már csillagokat lát.
Vágyom az igaz, őszinte szóra,
Melyet nem hallani évek óta.
Míg a semminek értelmet, s érzelmeket adunk,
Mi tárgyként kezelt, de érző lények vagyunk.
Após
Hogy én leszek a menye, ezt
a begye be nem vette!
Ebugatta-teremtette, a...
Szeretem a mosolyodat,
Szívből jövő kacajodat.
Tiszta, akár a friss forrás,
Gondűző, csodás fényforrás.
Akarva és akaratlan
Megmosolyogtat váratlan.
Mikor kezembe veszem a könyvet,
belőle múlt és jövő köszönget,
megszűnik a külvilág számomra,
a könyv az előadás páholya.
Mindig szidlak, sosem dicsérlek,
Amit hozol, csak félreteszem,
Ha főzöl nekem, haragszom érte,
Megkeserítem az életed.
Vadászpilótáink légi harcban...
Magyar vadászpilóták a keleti fronton...
`41. július hó tizenkettedikén a "Ricsi" század
Harcba indult a közel felderítők oldalán... le nem marad.
A "CR-42"-s gépek ósdiak voltak ugyan... de a levegőben marad...
Nézni, nézni, nézni...
Arcodat fürkészni,
minden egyes arczegzugot,
a kontúrt, az áll-hajlatot...
Van apám és van anyám,
Van istenem, van hazám,
Nincsen bölcsőm, szemfedőm,
Nincsen csókom, szeretőm.
Már sosem lesz úgy, ahogy volt,
didergő lelkemen túl sok a folt.
Fel kellett nyitnom vak szemem,
volt időm átgondolni életem.
Nil novi sub sole
Ha befognám egyszer a számat,
s nem jártatnám többé pofámat,
pár ember végre boldog lenne,
ki még álmában is: élve eltemetne.
Látod, verset írok megint.
Csak megannyi szószedet.
Csitítani háborgó lelkemet.
Vagy idézni múltat.
Maszatos lapok hullnak a földre,
rajtuk jelek, pacák, foltok,
nézek utánuk közben,
s fázósan beleborzongok.
Piciny toppanások, gügyögő szavak,
Őszinte ölelés, kis kinyújtott kar.