Ötsoros
Megannyi ígéret s emlék után
Eldobtál, akár gyermek a rontott rajzát!
Tollpihe kavarog a reggeli szélben,
vele üzenem, csillag vagy az éjben...
Szóddal egyetértek,
Veled együtt érzek...
Üres falaim nem adnak otthont,
Meleget nem ad kályha, sem kedvesem ölelő karja.
Gyönyörködve nézem
gyémántként csillogó...
Hideg művész alkotott az éjjel
deret rajzolva a tájra...
Hermész könnyezi imám:
Letekint s nézi gyönyörű vonalaink...
bánom
Szerelemnek sem mondhatom,
mit ő adott...