Párbeszéd
- Én mondom a magamét - Te mondod a magadét...
Titok
"Először főzzél és gyorsan igyál egy erős kávét,
Különben nem tudod olvasni lelkem üzenetét."...
- Te az elmúláson gondolkodsz?
- Igen, egy őszi, halvány fényen.
- De színes az erdő bronz levele,
és mosolyt csal arcodra hervadhatatlan fénye!
Gyere, pajtás, induljunk el újra,
hol tarka rét vár, s fényes, kék hegyek,
ne bújjunk el, mintha bűnünk volna,
mit gondolnának így az emberek.
Szól az eszem: Mit akarsz még?
Nyolcvankét év még nem volt elég?
Nem kaptál elég szenvedést?
Nem ismerted meg a kétségbeesést?
Kihez beszélsz ma?
Hallgattál, amíg éltem.
Most sírom hallgat.
Hányszor akartam hozzád érkezni,
de csak bennlaktam a gyors távozásokban.
Mindig nyüzsgő elmém halkul:
Ha nincsen zaj, magára talál,
Megáll, s úgy pihen, hogy tanul.
Büszkén vagyok magyar,
még ha nem is hiszed.
Büszkén vagyok magyar,
másban én nem hiszek.
Uram, újra hallom hívó szavad,
előtted résnyire kitárom kapumat.
Térdem reszket, ajkam dadog,
fogadj el olyannak, amilyen vagyok!
Szilveszter és az ember párbeszéde
- Várj még, szilveszter!
Mondja az ember.
- Dolgom van még ezer,
lezárok, s majd újra kezdek!
A törpe fák a sár felé hajolnak,
s kerítésdrótot penget sok-sok ág.
Hiába szólok, hangja vész a szónak:
a szél üvölt ránk, és szavamba vág.
Hol találkozhatnánk?
A zátonyon -
Zátonyra futottam...
Kicsik maradjunk, vagy merjünk nagyok lenni?
1. Merjünk kicsik lenni,
miért is lennénk nagyok,
nagyok, mint a nap?
Nem vagyunk csillagok!