Párbeszéd
Szól az eszem: Mit akarsz még?
Nyolcvankét év még nem volt elég?
Nem kaptál elég szenvedést?
Nem ismerted meg a kétségbeesést?
Mindig nyüzsgő elmém halkul:
Ha nincsen zaj, magára talál,
Megáll, s úgy pihen, hogy tanul.
Büszkén vagyok magyar,
még ha nem is hiszed.
Büszkén vagyok magyar,
másban én nem hiszek.
Uram, újra hallom hívó szavad,
előtted résnyire kitárom kapumat.
Térdem reszket, ajkam dadog,
fogadj el olyannak, amilyen vagyok!
Hol találkozhatnánk?
A zátonyon -
Zátonyra futottam...
Kicsik maradjunk, vagy merjünk nagyok lenni?
1. Merjünk kicsik lenni,
miért is lennénk nagyok,
nagyok, mint a nap?
Nem vagyunk csillagok!
Fölégetek mindent mögöttem,
És nem nézek vissza többet,
Nem, nem nézek vissza,
Nem akarom látni, hogy huny ki annyi emlék,
Amit itt bent őriztem,
Kiűzöm magamból a fájdalmat, és
Fölégetem azt önmagammal együtt,
Önmagammal együtt.
Lágy szellő lobogtatja hajam,
Közben halálra unom magam.
Ó, mondjátok meg, csillagok,
Mit csinálok, hol vagyok.
mérgezett tudás
- Nem lélegzik, elmúlt már tüdőből, de miért ne? -
Fordulhatnál vissza, kár, hogy utadnak itt vége.
Belém mar az idő, de még ne eressz el, kérlek.
- Menned kell, már szinte eresztlek, érzem.
Tarts még karjaidban, még lehet, kicsit félek...
- Elsodródsz tőlem, és az időt is hiába kérem.
Csak láss még ezer éjen át,
És várj amíg süt Rád a holdsugár.
Már nincs virágos képzelet,
De még pár percig élhetek.
Egyszerű az élet
"Régóta nem írsz!" Magamat korholom.
"Miről írnék? Nincs fennkölt gondolatom."
"Nem az kell! Van sok élményed,
száz témát kínál az élet.
Nő: Állj meg egy percre. Nézzél körbe! Mit látsz?
Férfi: Vizet, mezőt, hegyeket...
Nő: Én erőt látok, mely segíti az életet...
Jól látod, itt aludtam az asztalon,
kicsit fáj a nyakam tőle,
a lábam nagyon pőre,
"Zoknit húzz!" - szólt Salamon.
- Kérsz belőle? Adhatok?
- Miért szánsz meg, mi célod?
- Nincs célom egyéb, csak hogy te is egyél.
- No jó, de mit kérsz cserébe?