Párbeszéd
Félek a sötétben - még benn veszek...
Ne félj, kedves - lámpásod leszek.
Párbeszéd a Tisztitótűz közelében
...lelkem mélyére egy eltévedt,
feladata, hogy feltépje
- Sosem! Sosem! - fáradt,
próbája a tiltakozásnak hangom,
majdhogynem feladom.
Magam előtt hajtom gondolataim,
szanaszét csavarják az út porát,
úgy mint a birkák.
Te most azt hiszed?
Párbeszéd anya és lánya között
Szerelmes vagy, édes kincsem,
Látom én a szemeden,
Holnapután eljön hozzánk,
bemutatod majd nekem.
Nézd fiam: lefelé görbül már a száj,
A mosolyt mint pókfonál tartja a bőr,
Minek ha ráncaiba akad,
Talán ma úgy marad.
Remeg a testem, ha rád gondolok,
- Én lassan már beléd bolondulok.
Olyan mély a benned élő varázs,
Hideg estéken, egy meleg garázs.
Ne sírj felesleges, ne gyötörd szívedet,
Ne sírj nincs miért, úgyse lehet a tiéd.
"Hajnalok hajnalán hallom hangodat.
Aranyat szólsz, ékeset." – mily szép gondolat
Jézus szólt hozzám, vagy képzelgek, meglehet.
Nyugtalanul várom, hogy jöjjön a kikelet.
A Nap álmosan feltűnik az égen
Legszebb szavaimmal Istenem dicsérem:
"Imádlak, ó, Uram, a segítséget Tőled remélem.
Kérdezted-e már magadtól,
mikor csendes magány emészt:
Hol tart az életed,
hová, s meddig mész?
Igen is a semmiből lett,
de nem ám csak önmagától,
hanem Isten szent szavára,
tudjuk ezt a Bibliából.
Párbeszéd Isten és Ember között
EMBER:
Testem ronggyá szakadt, vágyam Feléd emel!
Gyarló ember mivoltom Téged megérdemel?
LUCIFER:
E kor az én időmet tálcán hozta,
rombolhatok, őrlöm a tömeget,
kínzok fiatalt, gyengét, öreget,
de örömöm mindez fel nem fokozta.
párbeszéd
"E lusta sárrögért, tudom,
Halálos honvágy nem gyötörne.
E földi lét már összetörte
Lelkem a félúton."
Hosszú volt ma is az éjszakám;
eszelős fájdalmakkal tele.
Kérleltem a halál angyalát,
jöjjön, hagy mehessek el vele.
Szeretünk valakit, pedig tudjuk nem lehet,
S hogy szeretünk valakit, arról csak a szív tehet!