Pillanat
Pillangók jönnek,
szövik az álmot.
Pillangók szállnak.
Ki az? Ki áll ott?
Volt, akit zavart
a számos elmulasztott pillanat,
mely megihletett sok kis ritka dalt,
ami itt maradt...
Csend ölel vándorfelleget,
szélén millió fényvirág
beborít tűnő éjszakát,
pihen már a tündérvilág.
hat igazgyöngy
nagyanyám
kék kötényében
mindig akadt pár morzsa
és jó szó... nekem
Bíbor aranyban tündöklő sugarak,
igéző a szikrázó fényzuhatag,
mint hócsipke, zúzmara ül a fákon,
alkonypír terül a meseszép tájon.
Íme, a bosszú,
ami nagyon hosszú,
nagyon hosszú.
Ez vezérelt engem,
ez a bosszú, a bosszú.
Medence szélén
tornyosul sok hókupac,
körbevesz engem.
Ajándékba adtál múló reményt,
ábrándot kergettem, egy tündefényt,
most nagyra nőtt árnyékok követnek,
amíg nézlek örök bűvöletben.
Írnék valamit... nem tudom, miről.
Csak úgy a semmiről... időtöltésből.
Nincsenek világmegváltó gondolataim,
nincsenek égből jövő ihleteim,
csak úgy írnék valamit.
Valamiről, valakinek, valamit.
Elkergette az újév a régit,
ne árnyékolja be az ő fényit.
Lejárt az év utolsó napja,
mulat a népnek apraja nagyja.
Kitisztult az ég, s fényesen
ragyogott a Hold.
Hideg, januári este volt.
Együtt voltunk ketten a farsangi bálban,
Együtt a tegnapban s együtt a mában.
végtelen óceán a bánat,
ám tenyérnyi helyen elfér...
összehajtogattam vagy százat,
mégsem volt igazán enyém...
laza hajókötelek lógnak
át a nyárba egy halálos tavaszból.
nappal nyájak legelésznek
éjjel dögevők nyálzanak
a fedeles- és hártyásszárnyú
rovarokra írt program néha lefagy.
Langyos, nyárvégi szélben
kotta nélkül ciripelt a tücsök.