Pillanat
Ha csak egy pillanat tört részében
Hozzád érhetnék,
Ha csak egy fuvallattal jött gondolat
Szívedben lehetnék,
Ha csak annyit mondhatnék...
Egy csendes szombat délután
ablakot nyitván
a valóságra,
s kitekintve a nyolcadikról
koleszszobám ablakán,
ámultam a hold sötét oldalán,
amint a nap fényben tündökölve
a kékségből ragyog rám...
Ketyeg a múltnak órája,
hív az emlékek múzsája,
tövis-nélküli rózsája,
levetett, koszos gúnyája...
...láttalak!
Csak egy pillanat,
nem több!
Előttem repdestél,
könnyű szárnyadról
szivárvány szállt felém...
Hangtalan csendben
megáll a pillanat,
lelkem megpihen
a hűs lombok alatt.
Kívánság, vágy és a szeretet...
Köztük vajh` mi különbség lehet?
Kiskertemben van sok szép virág,
Jácint, tulipán s csillagvirág.
Mint kismadár kalitkában,
Úgy zárt szívedbe engem.
Mint hamvadó papírdarab,
Úgy lángolt szívemben a Nap.
Szerelem
vágyat kelt a mozdulat
titok ül a szádon
hozzám bújt a pillanat
karjaimba zárom
mínuszok látszat lét
boldogság temetem
lehelet kacskaring
tűrt idők fegyelem
távolság csillagév
elfojtott érzelem
nem a tél sem a hó
nélküled vétkezem...
Lehetnék egy könnycsepp a szemed sarkában,
és onnan gördülnék, zuhannék a szádra,
egy kicsit megsóznád velem az életed,
valóssá téve azt, ami ma képzelet.
Ha nem süt majd a nap, s
minden szép elmarad, és a végtelen
tüze elalszik, a lényeg akkor majd igazán látszik.
...felvidítják és esztétikus hangulatba öltöztetik az impozáns tavaszt,
kellemes madárszó hallatszik fel a tiszta,
derült délutáni órákban,
a gallyon kuporogva vígan,
jókedvűen figyelnek meg ezt-azt.
Szeretetben és szeretve lenni csodás pillanat,
amikor láthatod boldogan, hogy mikor kel fel a pirkadat,
úgy érzed magad, mint egy tűz,
ami a boldogságtól lobban,
majd az örömtől a szíved egyre jobban dobban.
Gyöngyhálót sző az indigó éj,
sötétbe borul a földkaréj,
álmosan pislog egy-egy csillag,
Hold fénye ég bársonyán villan.
Hideg szélben a szomorúság,
Vacog és didereg a lélek.
A szeretet, mint egy vastag kabát,
Felmelegíti a szíved.