Pillanat
Kitisztult az ég, s fényesen
ragyogott a Hold.
Hideg, januári este volt.
Együtt voltunk ketten a farsangi bálban,
Együtt a tegnapban s együtt a mában.
végtelen óceán a bánat,
ám tenyérnyi helyen elfér...
összehajtogattam vagy százat,
mégsem volt igazán enyém...
laza hajókötelek lógnak
át a nyárba egy halálos tavaszból.
nappal nyájak legelésznek
éjjel dögevők nyálzanak
a fedeles- és hártyásszárnyú
rovarokra írt program néha lefagy.
Langyos, nyárvégi szélben
kotta nélkül ciripelt a tücsök.
Ragyogó kék, szép szemeid,
akár az égen tündöklő csillagok,
néznek le rám, szerelmes tekintettel
tudják, örökre társad maradok.
Van úgy, hogy a lélek kifordul magából...
"Elég egy pillantás, és észre sem veszed"!
Van úgy, hogy a szó csak kicsúszik a szádból,
és elég a hit, hogy tudd, minden rendben lesz.
Szemeink csókjában kinyílt a pillanat,
Az idő kitágult, magamba szívtalak...
Megszépült és újra jó lett
körülöttem a világ,
a szivárvány színeiben
pompázik már sok virág.
Próbálok megkapaszkodni egy hangban.
Szól hozzám puhán, édesen és halkan.
Csengenek benne a reggeli edények,
benne bong egy szerethetőbb élet,
és illata is van: mindig más, de mindig
telített gondoskodás. Szertefut a híg
az öledben
Képzeletben puha pléden
fejem öledbe hajtom.
Ritának
Édes csókod égeti ajkam,
Illatod szeretem, s megmarad rajtam.
Szemem szemedben elveszni vágyó,
Melletted dobbanó szívem, mint harcba készülő ágyú.
Karjaimban keresd helyed, mert ez mindörökké tied.
Ha csak egy pillanat tört részében
Hozzád érhetnék,
Ha csak egy fuvallattal jött gondolat
Szívedben lehetnék,
Ha csak annyit mondhatnék...
Egy csendes szombat délután
ablakot nyitván
a valóságra,
s kitekintve a nyolcadikról
koleszszobám ablakán,
ámultam a hold sötét oldalán,
amint a nap fényben tündökölve
a kékségből ragyog rám...