Pillanat
A parton álltam fehér ruhámban,
A nap lemenni készült épp,
Ezer színre festette a vizet,
Volt benne sárga, piros és kék.
Verőfény fürdette, kócos hajnalok
hallgatták a nagy, puha csöndet,
amint a szögletes, kopott házfalak
fölött beosont a bíborszín enyészet.
Néha megállok
és csak bámulok kifelé az ablakon.
A szél süvít, de a napfény kineveti.
Az
élet
csak röpke
pillanat, kezdj
el élni még ma!
Ma elhiszem, hogy jó és szép ez a világ,
ma szeretni jöttem, és egy jót nevetni.
Meglelni a világban milliónyi csodát,
gondot és bánatot gyorsan elfeledni.
Nem vagyunk sem szentek, sem mindent tudók.
De szeressünk jót tenni, mert jól lenni jó!
Minden földi boldogság gyökere az érzés,
hogy a teljesség, hasznosság áldása ad töltést.
Egy csók, nem kérek többet,
Ami illethetne még,
- Szád eper, ajkad e méz?
- Kóstolódzunk, kérlek, engedd!
Lény, lány, asszony,
örök dilemma, kit válasszon
a férfi, aki oly szerencsés,
hogy sikeresen keresgél.
Ülök a kertben csendben,
Körülöttem szél se rebben,
Kihűlt kávémat kortyolom,
Semmin sem gondolkodom.
Tudatom teljesen kizárom,
Csak a harmóniát látom,
A természet apró csodáit...
Vasárnap hajnal,
megint eltelt egy nap.
Rohan az idő,
egy pillanat, és itt a holnap.
Kitapostam életutam,
minden ösvény hozzám vezet,
emlékekből összegyúrva
hoztam létre a jelenem.
Érintésed egyre csak vágyom,
Nem múlik örök sóvárgásom.
Az érzékek játékos, lágy tánca
Egész testem, lelkem körbefonja.
Zuhanni szeretnék veled a szerelembe
csendben, benned elmerülve,
és innám a gyönyört, mit adnál,
majd megrészegülnék minden pillanatnál,
szemed kékjében örökkön fürödve...
Barátunk volt akkor az idő.
Kacagásunk vízfodrot kavart,
amint belesimultunk a nyárba,
és maszatos arcunkkal szaladtunk
a felszálló vízpáraszivárványba.