Pillanat
Szemeink csókjában kinyílt a pillanat,
Az idő kitágult, magamba szívtalak...
Megszépült és újra jó lett
körülöttem a világ,
a szivárvány színeiben
pompázik már sok virág.
Próbálok megkapaszkodni egy hangban.
Szól hozzám puhán, édesen és halkan.
Csengenek benne a reggeli edények,
benne bong egy szerethetőbb élet,
és illata is van: mindig más, de mindig
telített gondoskodás. Szertefut a híg
az öledben
Képzeletben puha pléden
fejem öledbe hajtom.
Ritának
Édes csókod égeti ajkam,
Illatod szeretem, s megmarad rajtam.
Szemem szemedben elveszni vágyó,
Melletted dobbanó szívem, mint harcba készülő ágyú.
Karjaimban keresd helyed, mert ez mindörökké tied.
Ha csak egy pillanat tört részében
Hozzád érhetnék,
Ha csak egy fuvallattal jött gondolat
Szívedben lehetnék,
Ha csak annyit mondhatnék...
Egy csendes szombat délután
ablakot nyitván
a valóságra,
s kitekintve a nyolcadikról
koleszszobám ablakán,
ámultam a hold sötét oldalán,
amint a nap fényben tündökölve
a kékségből ragyog rám...
Ketyeg a múltnak órája,
hív az emlékek múzsája,
tövis-nélküli rózsája,
levetett, koszos gúnyája...
...láttalak!
Csak egy pillanat,
nem több!
Előttem repdestél,
könnyű szárnyadról
szivárvány szállt felém...
Hangtalan csendben
megáll a pillanat,
lelkem megpihen
a hűs lombok alatt.
Kívánság, vágy és a szeretet...
Köztük vajh` mi különbség lehet?
Kiskertemben van sok szép virág,
Jácint, tulipán s csillagvirág.
Mint kismadár kalitkában,
Úgy zárt szívedbe engem.
Mint hamvadó papírdarab,
Úgy lángolt szívemben a Nap.
Szerelem
vágyat kelt a mozdulat
titok ül a szádon
hozzám bújt a pillanat
karjaimba zárom
mínuszok látszat lét
boldogság temetem
lehelet kacskaring
tűrt idők fegyelem
távolság csillagév
elfojtott érzelem
nem a tél sem a hó
nélküled vétkezem...