Pillanatkép
Egy csendes szombat délután
ablakot nyitván
a valóságra,
s kitekintve a nyolcadikról
koleszszobám ablakán,
ámultam a hold sötét oldalán,
amint a nap fényben tündökölve
a kékségből ragyog rám...
Gesztenyefák árnyai alatt
az őspadnál jártam délután,
átölelt a régi hangulat,
elmerengtem egy dal ritmusán,
...és valónak véltem fényeket,
- igaznak hitt furcsa pillanat -
képzeletem játszott csak velem,
mert a padnál Téged láttalak.
Mohó
Sün mögé ugrott a remegő cickány,
a kígyó nyelt némán...
Mumpsz lett a torkán.
Horgászboton giliszta lóg,
figyelik a vízben lakók,
mennyit táncol szegény pára,
bekapjuk őt vacsorára?
A nap késő alkonyatán
manók lámpát gyújtanak,
kétszáz éves öreg platán
lombja alatt játszanak.
Puha selymes pázsiton
halkan lép a lélek,
fűszál zizzen, szél moccan
csendes legyen lépted.
Tűzmadár szárnyán
villan a fény,
mint a szivárvány,
égbe felér...
Csendesen pirul a hajnal,
időzik kicsit a pillanat...
Hulló falevelek halk neszét
fogja fel az esti szél.
Pára libben földről a légbe,
langyos szellő szaggatja szét.
Mily balzsamos illat száll most a légbe,
színeket fest fel a napnak a fénye.
Léptem alatt alvadt pocsolyák
vékony jégüveg roppanása
szilánkosra töri a csendet,
felébresztve az álmos reggelt.
Hirtelen esett le az este,
szinte nem is volt délután,
fakó fény még a rést kereste
a félhomály pulzusán...
Szellő szökken az éjszakában,
Aranycsillag fürdik fényárban,
A cickafark lágyan megremeg,
Nyugtatja melengő szívemet.
Kisiklott az életem,
S akarat-gyenge képzetem...