Pillanatkép
Esőcsepp libben a felhős, szürke égen,
friss illatot áraszt, míg lehull a mélybe.
A mezőn kidobott
rozsdás mosdótál,
benne madarak mosakodnak
állott esővízben.
Május jegyében
Pillanatkép az életünk...
időzítés... remélhetünk?
Vaku nélkül is mi leszünk
mind a ketten egyben.
Ballag a szellő, álmosan kél a Nap,
Frissítő, rőt fény hunyorog az égen,
Vörös vércse vijjog a selymes réten,
A csobogó kis patak fürgén szalad.
bordó a ruhám
te meg lépdelsz csak tovább
ritka pillanat
sárga virágaimat
megcsodáltam tegnap már...
Hidegben kúszó, langyos illatfelhők,
Forralt bor és mézeskalács,
A lábaim alatt ropog a hó,
Ami még megmaradt.
Duna-parti léptek
Fák között sétálok a Duna-parton, és nem figyelek rád,
Elsuhansz mellettem, mint szellő, mely egy szólamot muzsikált.
Mégis hallom a lépted, dobbanó szíved rezgő ritmusát,
Természet adta, vagy már elvett s hozzátett parfüm illatát.
Hűvösre ébred a város,
álmosan pislog a lámpa,
a felkelő nap sem lángol,
elszáll az ébredők álma.
messzire repül a hógolyó...
Emlékszem. Egy szürke vasárnap reggel
Tejfölköde mögül pislogott a Nap.
Káosz uralta a panelházakat,
Pörköltillat szállt némi vizelettel.
A nyár már végleg búcsút int,
felnézel a fénylő napra.
Kóbor felhő vidáman rád kacsint,
arcodra vetül fénylő sugara.