Pillanatkép
Ahogy mész mellettem az utcán,
csak nézel rám némán és furcsán,
és azon gondolkodsz utólag,
mikor eszedbe jut futólag
Jönnek zenészek,
ismerem az egészet,
nagy tehetségek.
Ki kíváncsi készségekkel kutat,
megláthatja mindenben, mit mutat.
Legnehezebb lesz lényeget látni,
ízes írásokkal imponálni.
Ősöreg tölgy nőtt a Földön.
Öt csöpp kölök körben pörgött.
Összeszedték a sok makkot,
Kőrös mellett szekér battyog.
Egy pillanatra megállhattál volna,
egy pillanatra láthattad volna:
barna szemek mély szomorúsága
hogyan veszik el a hajnali tájba`.
Ölelésben elgyengülve, szívedben tovatűnve.
Csak ülj le mellém, és nézz egy kicsit engem.
Ne szólj, ne kérdezz, miért hallgat mélyen lelkem.
Csak ülj mellettem, hagyd, hogy benned elmerüljek.
Öled melegében hagyd, hogy kicsit eldőljek.
Avagy egy bringamániástól
Indul a bringa, indul a maraton,
Fut a két kerék kerékpárutakon...
Csak úgy álltam
az út szélén
a szürke út
lassan jött
szemben felém
az idő reszketett,
te gondoltál...
Emlékszem. Egy szürke vasárnap reggel
Tejfölköde mögül pislogott a Nap.
Káosz uralta a panelházakat,
Pörköltillat szállt némi vizelettel.
Esőcsepp libben a felhős, szürke égen,
friss illatot áraszt, míg lehull a mélybe.
A mezőn kidobott
rozsdás mosdótál,
benne madarak mosakodnak
állott esővízben.
Már rühelli magát a szakadt plakát,
a szirénhang és a mosoly csak álca,
amíg kiveri szemünk vakablakát,
s érzelmeinkre rákerül a bárca.
Nyugágyon fekve napozom,
szemhéjam lassan lehunyom,
érzem, amint a nap ajka,
bőrömet finoman harapja.