Pillanatkép
Morzsolok.
Ajkam híven formál létet,
s míg vágyam érthetetlenségén dohogok,
önkéntelenül dobogok.
Emlékszel?
Az idő mostoha volt hozzánk,
nagykabátot vettek a didergő szelek,
ott, az árkádok alatt loptuk
az élezett perceket.
Pillanatkép... Az elhagyott gyermekről
Először sírt, toporzékolt,
elhagyták őt, nem értette,
kapaszkodott volna, de hinni vélte,
felveszi az, ki letette...
Pillanatkép... Utazás a villamoson
Apa és gyermek
egymással szemben
pacsiztak tenyerüket
összeütve,
a kisfiú öt éves
lehetett épp,
egyszer csak
komoly lett...
a sínpárakon állt a víz,
elolvadt a hó,
és sok eső esett,
hűvös volt,
még épp csak
hajnalodott,
villamos jött,
fékezett...
Ásott, lábát a
lapátra helyezve,
forgatta a földet,
s jó mélyre,
gondolatban
szépen elrendezve,
kezével segítve
a kertjébe`.
Kosztolányi egyik pillanatképére
Te tudtad, neked igazad volt, Dezső,
a gyermeknek a hó porcukor-eső
egy éjjelen, mikor minden oly konok
s nem folynak versek vénáink ütemén.
Tündérvilág. Ezer változó dolog
között lesz belőlünk csoda: sütemény.
megáll most a Nap az égen,
fényszálakból fátylat sző,
ráborítja a világra
- sugárból font fényernyő -
Csipkebogyó-teát iszom
Tenyér-csészédből
Sárga citrom leve savanyít
Ahogy úszik
Ez még mozgó viszony
Vagy tériszony...
Álmait kergetve
érte az este
s nézett vele szembe
a sápadt telihold,
fázott a teste
remegett egyre
s a széken min ült
összébb kuporodott.
már boldog szelíd felhők
takarják a szemhatárt
úsznak az égi óceán
végtelen hullámán...
Mint a lemenő nap, mely néha
Még fel-felbukkan a láthatáron,
Úgy bukkan fel szívemben
Egy el-eltűnő álom!
Már nincs velem.
Nincs mellettem,
Nincs a közelemben sem...
Május jegyében
Pillanatkép az életünk...
időzítés... remélhetünk?
Vaku nélkül is mi leszünk
mind a ketten egyben.
Ballag a szellő, álmosan kél a Nap,
Frissítő, rőt fény hunyorog az égen,
Vörös vércse vijjog a selymes réten,
A csobogó kis patak fürgén szalad.