Pillanatkép
Hidegben kúszó, langyos illatfelhők,
Forralt bor és mézeskalács,
A lábaim alatt ropog a hó,
Ami még megmaradt.
Hűvösre ébred a város,
álmosan pislog a lámpa,
a felkelő nap sem lángol,
elszáll az ébredők álma.
A nyár már végleg búcsút int,
felnézel a fénylő napra.
Kóbor felhő vidáman rád kacsint,
arcodra vetül fénylő sugara.
Egy csendes szombat délután
ablakot nyitván
a valóságra,
s kitekintve a nyolcadikról
koleszszobám ablakán,
ámultam a hold sötét oldalán,
amint a nap fényben tündökölve
a kékségből ragyog rám...
Gesztenyefák árnyai alatt
az őspadnál jártam délután,
átölelt a régi hangulat,
elmerengtem egy dal ritmusán,
...és valónak véltem fényeket,
- igaznak hitt furcsa pillanat -
képzeletem játszott csak velem,
mert a padnál Téged láttalak.
Mohó
Sün mögé ugrott a remegő cickány,
a kígyó nyelt némán...
Mumpsz lett a torkán.
Horgászboton giliszta lóg,
figyelik a vízben lakók,
mennyit táncol szegény pára,
bekapjuk őt vacsorára?
A nap késő alkonyatán
manók lámpát gyújtanak,
kétszáz éves öreg platán
lombja alatt játszanak.
Puha selymes pázsiton
halkan lép a lélek,
fűszál zizzen, szél moccan
csendes legyen lépted.
Tűzmadár szárnyán
villan a fény,
mint a szivárvány,
égbe felér...
Csendesen pirul a hajnal,
időzik kicsit a pillanat...
Hulló falevelek halk neszét
fogja fel az esti szél.
Pára libben földről a légbe,
langyos szellő szaggatja szét.