Pillanatkép
Mily balzsamos illat száll most a légbe,
színeket fest fel a napnak a fénye.
Léptem alatt alvadt pocsolyák
vékony jégüveg roppanása
szilánkosra töri a csendet,
felébresztve az álmos reggelt.
Hirtelen esett le az este,
szinte nem is volt délután,
fakó fény még a rést kereste
a félhomály pulzusán...
Szellő szökken az éjszakában,
Aranycsillag fürdik fényárban,
A cickafark lágyan megremeg,
Nyugtatja melengő szívemet.
Porszemcsék sokaságaként gyülemlik,
és vonja fel a gondolatok kusza hálóját,
majd burjánzik, miként kimutatja tüneteit,
minek eredménye végül a teljes elhasználódás.
Vörösen izzó
Lávapatak felett,
Lángoló fahídon
Hegyi virág nevet.
A pirkadó nap hozza a tavaszt,
Ősi erővel rügyeket fakaszt,
A levegő megtelik élettel,
Csicsergő madárének ébreszt fel,
Fejemben ezer vágy dobog,
Fiatal szívem örök máglyaként lobog.
Ez egy fülledt kora este.
A tévé ontja magából
a sok-sok zajos fényjelet.
Meghintés
Most nagyon finoman kezd
szemerkélni az eső.
Ahogy az utolsó szálat szívom,
Azon gondolkodom,
Hogy ezzel a füsttel távozik belőlem,
Ami maradt Belőled itt benn.
A friss hó fehér köntösét terítette mára.
Ezüstös hópelyhek táncát ringatja a szél.
Fekete felhők árnyéka vetül a tájra.
A természet nagy változás elé néz.
Vajon hol a pillanat, melyet idő-ár elragadt?
Első csók hevét, tüzét elfújta őszi szél esküjét.
Láttam, magból miként erdő sarjad, régmúlt felszakadt.
Halk, kopogó eső mosta remélni vélt szerencsét.
Pillanatképek a hazaszeretetről
Az én hazám elfér a tenyeremben.
Az én hazám maga a tenyerem,
melybe belefér, ami éltet engem,
s adnak jó lelkek ismert tereken.
Pillanatképek - Vonaton érkezve
Fut vonatunk keresztül a havas tájon,
mögöttünk alszik még a sárga-szürke város.
Kockaépületek helyére erdők-mezők
lépnek, nyírfaliget köszönti a merengőt,
s felénk fúj a szellő egy elfelejtett kendőt.