Pillanatkép
Ködruhába burkolózik
a narancs-vörös napfelkelte.
Tó tükrében rám mosolyog,
s a csüggedt felhőt megnyergelte.
Csak ülök a szobámban meghitt dalokat hallgatva,
Bámulok a semmibe, agyam teljesen kikapcsolva.
Éhes vagyok, állt
A táblán, s ki mellette...
A harmatos hajnal
üzen a reggelnek:
ő már tovatűnik,
elhagyja a helyet.
Megálltam egy estén,
s felnéztem az égre,
szenvedések mezsgyén,
nem érthettem félre.
Szerelmünk szikrája, mint apró szalmaláng,
Úgy gyújtottuk lángra, nincs többé szilánk.
Nem tudtuk, mi vár még ránk...
Béke az ész éke,
A rossz emléke.
Ülünk egy padon
Végre szabadon.