Pipacs
Pipacsok, pipacsok,
Vérpiros pipacsok...
Telis-tele mező,
Mily ámultba ejtő.
Pipacsmezőn révedt a tekintetem,
Napsugárban fürdött a Szent György-hegyen.
Gyönyört árasztott bőségesen,
ringott, mint hajó a tengeren.
Pillogó szirmon,
pipacsvirágon
pillong a pille,
libben a teste.
Fűszálak fölött suhan el,
gömbölyű, hullámokat vet
az aranyló árvalányhaj.
Mily szépen, könnyeden táncol!
A szél húrja zeng, citerál,
fönn, a bongyor felhőnyájat
terelgeti vígan fütyülve.
Július táncol, köszönt illatár,
aranyló színben csillog a határ,
napsugár áldás - fénye éltető,
most ereje szinte már égető.
Izzó pipacsok skarlát-mezején
ujjaimat kulcsolom keresztbe,
menny-nyugalomban Isten tenyerén
aranyfénysugár csillan szemembe
szösszenet
Az érzékeny hajnal kristálykönnyeivel
hintette - cseppekkel, fénylő gyöngyeivel,
aranyló tűjével öltött bele vágyat...
Gyermekkorom akácvirág uzsonnája,
s emlékeim után a sorstól koldulok.
Most festek kék, tiszta eget,
vár a papír és az ecset,
fodros felhőn ül egy angyal -
ő az, aki megvigasztal
Vörös tenger hullámzása,
Szemet vonzó a látványa,
Izzik forrón, szinte lángol,
Szerelmesen ég a vágytól.
Carmen-óda
Szülőhazám köszönöm
hogy itt élhetem át
bánatom és örömöm
szeretet varázsát
nekem Te vagy a Világ
múlt jelen jövő
pipacs búzavirág
lángoló búzamező...
Erdők-mezők világában
Pipacs Pista élt magában,
Balatonnak közelében,
e világi életében.
most úgy dalolok én
csak úgy éneklek én
mint lelkes kis veréb
vén templom ereszén
szelíd hitemhez híven
Álomréten egy tündérlány
Cseppnyi tündérhajadon
Vércseppem virágkelyhéből
Előbújt egy hajnalon