Piros
Karmazsinvörösbe burkolózott tájak
végtelen horizontja folyton hívogat.
Megérkezett a hideg, decemberi hónap,
ilyenkor mindenki egyre izgatottabb.
Gyermekek elküldték a kívánságaikat,
csillogóra suvickolják a csizmáikat.
Gyorsan a szívedbe osonok,
én, a visszafogott, piros tűsarok,
a szárnya-vesztett kismadár,
az életet adó szerelem-halál.
(zöld)
titkokat ringatnak
a füvek
üvegházakban
álmatlan
zsenge képzeleteknek
ütköznek lármás
sás-madarak...
Azt mondják, olyan sápadt vagyok.
Most legalább ennyiben hasonlítok a kedvencre.
Vámpírizmus korát éli bőröm halvány holdfény-kredence.
Nem jár már rózsás bimbó, viruló bókkal hűtlenkedve
másnak orcáján csattan csókja - hiába vágyom rá epekedve.
Magamba szerettelek édességes mézes,
vágy-puttonyomban van már földi jó...
Álomréten egy tündérlány
Cseppnyi tündérhajadon
Vércseppem virágkelyhéből
Előbújt egy hajnalon
Száz éve már, hogy jártam erre,
száz éve már, hogy elfeledtem,
hogy mit tettem elszórva szerte,
hogy mit veled és mit veled nem.