Plátói szerelem
Volt egy világ színnel, s tele élettel,
egy világ, mely számomra színtelen.
Egy világ, melyet a köd ejtett rabul,
itt éltem teljesen láthatatlanul.
Nyár van, iszonyat meleg,
az éjszakám mégis hideg.
Hideg az ágyam, nem vagy velem,
álomban ma más ölel, Életem.
A pillanat ébresztett,
s a gondolatok marasztaltak,
érzéseket keltettek,
s reménytelenül ragaszkodtak.
Merengés osztálytalálkozó előtt
Ezer éve volt, hogy nem gondoltam erre,
pedig akkoriban minden áldott este.
Te voltál az első, akivel próbáltam,
kikacagtál, mikor reszketett a lábam...
Szárnyaszegett vágyak...
Sok-
Féle
Szerelem
Éled benned.
Sok-sok év múltán.
Rég vágytam már a szerelmet.
Kerestem, lestem szüntelen.
Hol itt, hol ott bukkant elő,
de kiderült, csupán sellő.
parazsából lobbant nap ma
...duruzsol a szívkandalló
vágyhasábok szikrafényén
irigy szemek siklanak
kotor ez a piszkavasnap
ha a zsarátnok lángra kap
öntudatlan égünk
vagy hamuvá szédül
viszonzott tűz nélkül...
Talán éreztem irántad valamit
Vagy csak egy röpke gondolat az egész?
Mert megfogott benned olyasvalami
Ami belülről egyre csak megemészt
Úgy jöttetek, mint a nyári zápor,
Eltalált fellángolás című nyilával Ámor,
Mint préda a hálóba,
Úgy estem csapdába.
Leszáll az este,
Magányt keresve
Engem már meg is talált.
Hívott, kért csendbe,
Mondta, hogy rendbe,
Két lélek bolyongva szállt.
Jön a huzat valahonnan,
tán a klíma a szék alatt,
tükörből tré alakom van,
s az idő is elég ramaty.
Fáradt diák vagyok, akinek
éppen az "agya kábul-riad",
kire az álom odalibeg,
de az érzelem csak nem csihad...
Kilométerek választanak el tőled,
így olyan vagy nekem, mint egy selymes cirrus,
Eladnám, ha tudnám, minden esztendőmet,
hogy véget érjen e távolodó ciklus.
Miért kell nekem
új nőt szeretni,
mikor a régit
sem tudom feledni?
...hiszen létezése csupán egy álom,
vágyom s idézem napfényben, éber éjben,
gyötrelmes boldogság, és mégsem bánom.