Poéta
Légy áldott, angyali Poétám!
Köszönöm, hogy időt szánsz reám.
Írok, írok, koptatom a tollat,
Közben jön következő gondolat.
A mindig őszinte nem igazán hódol
A konvencióknak, hanem másként módol.
Versmíves, lánglelkű poéták,
Lelkesedő, szánakozó vagy oktató,
Érzéseknek keretet kereső,
Mások műveit lelkesen szavaló,
Lélektől lélekig hatoló,
Az élettől mindent akaró...
Nézem, látom, hogy a legtöbb ember margón éli életét.
Kik meg bent szép sorokat írják, ott rögzítik a kilétét.
Hányingert kapok tőled poéta
A sors örökké utamba sodor
Darálna már le egy repcsirotor
Vagy dőlne ki alólad a létra
Poéta vagy küldetéssel,
letilthatják minden szavad,
bátran küzdj a szembe széllel,
nálad a toll, ne hagyd magad!
Tudod,
én szerettem volna,
hogy
csak oly versforma
dolog legyen,
ha írom,
a szamárfüles
papíron.
Szépet írnék,
De mi az a szép,
Ha érzéseim szócsokorba fonom épp?
Megfogom a tollat és le nem teszem,
Míg el nem fogy végtelen ihletem,
Bennem ragadt már sokadik éve,
Sohase legyen ennek akkor se vége.
Sápadt holdvilágba
belelóg a bánat.
Felhők penésze
ellepi a tájat.
Donnak
Legyen ez a vers más, mint megannyi száz!
Égjen benne oly tűz, melyet nem dalolt
Még el barát, vagy lelkes poétaszáj,
Mely szívben, ütemben verve, mint dobon:
Barátság üllőjén kopácsol csodát.
Tűzkarcolatában edződik zománc.
kik már nem lehetnek közöttünk
Értetek gyújtok majd ma mécsest,
poéta lelkek, értetek!
Nekünk adtátok világotokat,
s önzetlenül a szívetek.
"Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam."...