Pünkösdi rózsa
(Leoninus)
Bátoríts, míg élek, Te drága Lélek!
Benned remélek, többé nem félek...
*
(Leoninus)
Ó, gyere, drága Lélek Benned élek, Benned remélek!
(3 soros-zárttükrös)
Ó! Te szentséges pirkadat,
Vesd ránk az első sugarat...
Ó! Te szentséges pirkadat.
Ideért a pünkösdi kikelet, szívem ezzel tele...
De még van bizony a lelkem... az is ez örömmel tele.
szirmait bontja
megszámlálhatatlanul
Flóra Istennő
Húsvét után ötven nappal
- Krisztus már a Mennybe ment -,
Mária, az apostolok
s több tanítvány ünnepelt.
A pünkösdi rózsaszirom
tövis nélkül való vagyon,
Isten lelke lángol abban,
mint a fény a tűző napban.
A pünkösdi rózsa
kinyílott tenálad,
mégis inkább nézem
két rózsás orcádat.
Pünkösdkor rózsák nyílnak, és szívek.
Pünkösdkor szellem árad, és ének.
Borongós idő, szelek fújdogálnak,
Pünkösdi rózsák napsugárra várnak.
Viduljon az ég... hisz pünkösd érkezik,
Keresztény világ hittel emlékezik.
Kihajoltál a szederfa árnyéka
mögül a sétaútra, hogy megláthassam
telt szépséged. Napsugarak fényjátéka
csillant a dús, tűzpiros szirmodon, álltam
és figyeltem mosolyod: igazi káprázat!
Elérkezett pünkösd hava,
Tudja ezt szép virága.
Illatozik már a május,
Kinyílott a rózsája.
Békegalamb száll a földre,
napsugaras szeretettel
árad fénye, fáradt lelkünk
felszabadul igaz hittel.
Szentlélek lángnyelve
reá is alászállt,
bimbóját érintve
nyújtott neki áldást.