Rád gondolok
Ha rád gondolok, minden olyan más
Ha rád gondolok eszembe jut,
Egy végzetes vallomás.
Egyetlen szó, mellyel dühösen búcsúztam,
S már bánom a szívemből,
ó miért is mondtam.
Olyan jó lenne,
Hogyha találkozhatnánk,
Csak erre vágyok.
Óh,
Haladt,
Bújt felém
Magányában,
Takaró alatt
Gabalyodva belém
A lány az éjszakában...
Mikor rád gondolok,
a szívem megremeg,
hozzád száll csendesen
a jegenyék felett.
Ha nem lennél másé,
Úgy beléd szeretnék...
Ha lehetne, folyton,
Mindig rád gondolnék.
Minden olyan csendes,
Nincs kedvem beszélni.
Minden olyan sötét,
Alig van kedvem élni.
Nem lehetünk együtt,
Ezért csak elképzelem.
Most csak ennyi juthat
Belőled nekem.
Nem mondhatom el,
Hogy hányszor rád gondolok,
Nem mondhatom el,
Hogy érted majd` meghalok.
Vágyom a csókodra,
Vágyom a hangodra,
Érintésedre,
Egész lényedre.
Mondd, hogyan érezhetem a hiányod,
ha még egyszer sem nézhettem szemeidbe.
Ha még egyszer sem hallhattam hangodat,
s egyszer sem érezhettem érintésed.
Rád gondolok, kedvesem,
Elkezdem e versem,
Tudd, fontos vagy nekem,
Érzéseim rímbe szedem.
Oly óvatosan oly csendesen
próbálok gondolni rád hogy még én se halljam
csupán szívem ütemes dobbanása...
Amikor rád gondolok,
megnyílik egy osztriga,
benne egy gyöngy terem,
s lassan záródik mészhéja
Mikor rád gondolok, régi vágyak égnek,
szívemben dalolnak, csókjaink zenélnek,
oltalmazó lényed kergette a búmat,
s fejemre illesztett pitypangkoszorúkat.
Én már nem változok,
Ígérhetem, hogy fogok,
De úgyis ilyen maradok,
Meg nem komolyodok,
Gyermekként dalolok,
Érzéseimről le nem mondok...