Reggel
Reggel van, ébredek.
Látom a fák lombjai közt átbújó fények özönét,
Lelkemben érzem a fény melegét.
Ablakon kinézve az éledő fényeket várom,
a korai hajnalokat gyakran megcsodálom,
friss arcát mutatja eltűnő éjszaka álma,
nyugalmat talál, ki a várost így is látja.
csodás pillanat
Csak egyszer szeretnék Veled álomba merülni karjaid közt,
és nem kérdezni, mi lesz holnap...
Kondenzcsíkokat karmolnak
Az égre a hajnali repülők.
A Napba villanyt kapcsolnak
A kisgyerekes szülők.
Mikor kezedből felkelek
lebontom magamról az éjszakát
a vajszínű nappal
lopakodva fonja át,
az ébredő szobát.
Új nap
tele lehetőséggel,
Te döntöd el,
melyiket éred el.
Reggel fél 7 van, és a buszon ülök,
sok emberrel álmosan zötykölődök.
Mi járhat a fejükben, őket nézem,
ahogy kitekintenek a messzeségbe.
Hagyj még, inkább punnyadok!
Gyenge álmom
Szinte átfon.
Homály-bűbáj! Maradok!
Az álom varázslatos tengerében úsztam,
mikor ébresztőm felvillant...
Hűvös hajnal, minden lélegzetvételt látva,
mint gyárkémény füstje, száll a nagyvilágba.
Út szélén kis sün magányosan didereg,
bár már nyakunkon az enyhülő kikelet.
Kávé nyújt gőzös vigaszt
reggeli ébredésben,
nem érzed, hogy a panasz
ráront a létezésre.
Lement a Nap
hegyek felett,
felhőt nem lát
a képzelet.
Látom a csendet az ablakon túl,
békésen öleli a fákat,
mindössze egy-két madár súlya
ringatja nesztelen az ágat.
Születésnapodon
legyen szép a napod,
vörös rózsacsokor
díszítse ablakod.