Reggel
Mikor kezedből felkelek
lebontom magamról az éjszakát
a vajszínű nappal
lopakodva fonja át,
az ébredő szobát.
Új nap
tele lehetőséggel,
Te döntöd el,
melyiket éred el.
Reggel fél 7 van, és a buszon ülök,
sok emberrel álmosan zötykölődök.
Mi járhat a fejükben, őket nézem,
ahogy kitekintenek a messzeségbe.
Hagyj még, inkább punnyadok!
Gyenge álmom
Szinte átfon.
Homály-bűbáj! Maradok!
Az álom varázslatos tengerében úsztam,
mikor ébresztőm felvillant...
Hűvös hajnal, minden lélegzetvételt látva,
mint gyárkémény füstje, száll a nagyvilágba.
Út szélén kis sün magányosan didereg,
bár már nyakunkon az enyhülő kikelet.
Kávé nyújt gőzös vigaszt
reggeli ébredésben,
nem érzed, hogy a panasz
ráront a létezésre.
Lement a Nap
hegyek felett,
felhőt nem lát
a képzelet.
Látom a csendet az ablakon túl,
békésen öleli a fákat,
mindössze egy-két madár súlya
ringatja nesztelen az ágat.
Születésnapodon
legyen szép a napod,
vörös rózsacsokor
díszítse ablakod.
Síkfőkúti nyaralóban
vidáman telik a nap,
minden reggel hallgathatom
az éneklő madarat.
Monoton valóság, robotos reggel
Monoton valóság, robotos reggel,
üresedő napsugár, riadtató vekker.
Egyforma cipők, egyforma napok,
semmit harapva semmit haladok.
Aznap is átszűrtem a teámat,
de kezemben a forró csészével
ijedten látom, hogy rád támad
a számból előkúszó gőz. Egész éjjel
félálomban tart ez a bizarr jelenség.
Korán reggel ázott,
Immár őszi úton sietünk dolgunkra.