Reggel
Korán reggel járt a csorda
hétköznap és vasárnap,
pásztor ember szarukürtjét
megfújta a kert alatt.
Felhő szélén üldögél a hajnal,
rőt fénye versenyzik a holddal.
Lábát lógatva rigót kelteget,
víz tükrén fénnyel sepreget.
Különösképpen a hétfő
Bár a reggeli fény árasztó,
Tény, felkelni fárasztó.
Szájad, mint kiszáradt tó,
S annak szaga fullasztó.
Néma időpercekben is halad az életvonat,
fehér hóban vagy vaksötétben úszik az alkonyat.
Halkan szólt a gondolat,
lágyan suttogta nevem.
Még ébren álmodtam,
csillagok közt pihent szemem.
Csak fekszem az ágyban, és bámulom fakó ajkaid.
Talán ez valami függőség, hiszen tudnám csinálni reggeltől estig, estétől egészen késő hajnalig.
Halk szuszogásod betölti az egész teret.
Számomra ez igazi mesébe illő dallam, zenei fergeteg.
Verőfényes reggel
öleli a házat,
kedvesem arcára
árnyat vet a bánat.
Pasztellben ragyog a reggeli világ,
Kinyújtja nyakát a sok-sok kis virág...
Süvítő szelek,
Újabb rideg reggelek.
Szól az ébresztő, felkelek veled,
Álmosan csúszik le a takaró, ébredni nem akaró.
A reggel még borongós,
Visszahúz az ágy,
Hajnali látomások
Váltogatják egymást.
Lebeg a hajnal,
elül a pára,
cseppekben harmat
hull a világra.
Ébredés
Ezer fénnyel simogat a reggel.
Csak most mentél el.
Korán reggel kukoricát
Szórtak ki a hóra,
Hova szalad, szomszédasszony?
Álljon meg egy szóra!
felébredtem
szertefoszló álmok
azt suttogják elveszek
mosolygok rajtuk álmosan
hajnali lusta lámpafényben
merednek rám kívülről
kíváncsi ablakszemek